Sándor Szabó


acoustic guitar artist, composer

Untitled Document

 

The Art Of The 16 String Guitar II

Szabó Sándor - 16 húros akusztikus gitár
SZS 03 CD

Szabó Sándor betartotta az ígéretét: elkészült a második szólólemeze, melyen a 16 húros gitár a főszereplő (persze ezt az ígéretet nem szóban tette, hanem az első lemez címe után szerepelt a sokatmondó I. megjelölés).

A 16 húros gitár egy nagyon különleges hangszer, felépítéséről, típusáról már az előző cikkben volt szó, nem ismételném magam, akit érdekel, megtalálja. Ami változott az előző lemezhez képest, hogy a művész eddig csak fémhúros gitárt használt (első 16 húros gitárja ugyan nejlonhúros volt, de az csak egy hétig szólhatott, mert építési problémák miatt összeroppant), és 2006-ben készült el Steve Klein koncepciója alapján, Romanek Tihamér kivitelezésében az új nejlonhúros hangszer, mely ezen a lemezen szerepel is több kompozícióban.

Szabó Sándor gitárjátékát nem nagyon lehet érzelmek nélkül, elemezve hallgatni. Olyan belső, rejtett tartalmakat hoz felszínre az emberben, amikről nem is sejtette, hogy léteznek. Csak az tudja igazán élvezni ezt a zenét, aki át meri adni magát ezeknek az érzéseknek, és teljesen át tudja magán engedni a muzsikát. Nagyon nehéz is róla elemző kritikát írni, pont emiatt. Vagy azt teheti az egyszeri ítész, hogy kivonja magát a hatás alól és boncol, vagy hallgat, és csak ír. És lehetne itt is írni harmóniai felépítésekről, meg a felhangokról, a 16 húr különleges akusztikai lehetőségeiről, csak nem látom értelmét. Viszont annak meg, hogy saját érzelmeimről írjak, kritikai szinten szintén semmi értelme nincs, mert nem hiszem azt, hogy ugyanazt mondják el a darabok mindenkinek, hiszen pont ez a jó a művészetben: valamilyen hatást kelt a hallgatóban (nézőben), és az a hatás csak az övé, lemásolhatatlan és megismételhetetlen.

Mert ugyan elmondhatom, hogy:
a The Nature of Remembrance/Pale Thought kezdetének ritmikai alapja keleti hangszereket idéz, a tömör, lágy akkordok, és a mély húrok szinte földöntúli vastag zengése elvarázsolja az embert. Ehhez le kell ülni és behunyni a szemet, átadni magunkat a húrok zengésének, hogy aztán a kiüresedés teljes egyszerűsége kerítsen hatalmába. Mint amikor álmában alacsonyan repül az ember egy képzeletbeli táj fölött, és egyszer csak eltűnik alóla minden, gyomra összeszorul, majd újra visszatér a biztonságos talaj fölé, és megnyugszik. Ilyen érzések váltakoznak bennem, mikor ezt a darabot hallgatom.
és:
az Empire of The Ethernal Fog csak színekből áll: szürkékből, barnákból és zöldekből talán, amik egy különös spirál körül kavarognak valami titkos rendszert követve.
vagy:
a Princess Luna hintaszerűen visszatérő kíséret-motívumaira épülő dallamai elringatják az embert egy bizonytalan, de földöntúlian szép légkörbe, hintáztatják, hagyják, hogy közel kerüljön az égbolthoz, aztán visszaejtik, mindig kínálva a kiteljesedést, de soha meg nem adva azt.
esetleg:
hogyan lehet egy gitárral először örvénylő jégvihart, majd igazi sivatagi hőséget idézni, mint ahogy ez az Ice Stormban, majd a Desert Sunban történik? És hogyan van az, hogy az egyszeri hallgató, aki csak úgy leül hallgatni a CD-t, mindenféle előtanulmány, booklet-olvasás és címtanulmányozás nélkül, később, már a csöndben, amikor elteszi a lemezt, és becsukva a tokot elolvassa a címeket, jön rá, hogy volt egy ilyen élménye hallgatás közben, de elbizonytalanodik, visszateszi a CD-t, hogy megkeresse azt a két számot, hogy biztos legyen benne, valóban azt hallotta, amit a címek mondanak, és döbbent örömmel jön rá, hogy igen...

Mert leírhatnám mindezt, akár mindegyik darabról egyenként, mint ahogy most már le is írtam néhányról, mert nem bírtam magamban tartani. Ne figyeljen ide senki, mondhatnám, de most már mindegy, aki idáig eljutott, már úgyis pórul járt, mert befolyásoltam. Mert ezt a lemezt nyitottan, befolyásolás nélkül, teljes odaadással kell hallgatni.

Ez a lemez egy dal, amelyik kisebb dalokat foglal magába. A 16 húros gitár művészete II. Szabó Sándor egyik legjobb lemeze.

 

 


copyright Sandor Szabo © | design&pr by laszloHuttonWebDesign©