Sándor Szabó


acoustic guitar artist, composer

Untitled Document

A fa lelke
Szabó Sándor - 8 húros klasszikus gitár, 16 húros akusztikus gitárok
2001
TR-2013 CD

Szabó Sándor: A fa lelke"Néhány Faun lebeg az erdo fölött, mintha várnának valakire, vagy valamire. Nem jön semmi üzenet, a külso valóságból csak a közöny szivárog be. A kapcsolatfelvétel egyetlen értékelheto jele számukra az a néhány különös hang, amit a zene valóságszintje felol fúj feléjük a könnyu szello..."
(Szabó Sándor)
Különösen aktuális lemez A fa lelke, bár nem idén készült, és nem használja ki az évforduló adta reklám lehetoségét. Még csak újra sem nyomták. Tulajdonképpen ez teljesen jellemzo Szabó Sándorra. Nem trendeket követ, nem foglalkozik azzal, hogy valami mikor "aktuális", hátha ez megnöveli az eladott lemezek számát. Egyszeruen csak alkot. Ha éppen 2001-ben jut eszébe Bartók-emléklemezt készíteni, akkor akkor. Nem vár vele néhány évet, nem "ülteti", hogy na, majd ha Bartók-év lesz, kiadjuk. De azt hiszem, nagyon jól van ez így.
Persze nem túl gazdaságos, hiszen a Bartók-évben nyilván többször annyi példányt lehetett volna eladni, mint ha csak úgy, valamikor megjelenik egy lemez, csak, mert a muvészt érdekelte Bartók zenéje, és az, hogyan lehet átültetni gitárra. Nem konkrét muveket, mert azt nagyon nehéz (bár születtek próbálkozások, jobbak-rosszabbak, de igazán a bartóki zene mélységeit nem tudták visszaadni), hanem Bartók kompozíciós elveit és összhangzattanát fölhasználva új zenéket alkotni. Korántsem másolatokról, vagy hasonló zenékrol van szó: Szabó nem döcögos átiratokat akart készíteni, Bartók-epigon sem akart lenni (nem is lenne egyszeru), de abba a csapdába sem lépett bele, hogy idézgessen és átdolgozzon darabokat, vagy részleteket.
Ahhoz persze, hogy elképzelését meg tudja valósítani, egyrészt teljes mélységében meg kellett ismernie Bartók zenei rendszerét, harmóniavilágát, a tengelyrendszert, a bartóki akkordokat. De elemezni, megismerni nem volt elég: ki kellett dolgozni mindezek gitárra alkalmazott fogásait. Szabó azonban továbbment, és olyan különleges kialakítású gitárokat használt, amelyek tökéletesebb hangzást eredményeztek: egy nyolchúros klasszikus gitárt, és egy tizenhat húros gitáron játszik, melyek hangolása kiszélesítette a hangzást, egészen különleges harmóniák megszólaltatását téve lehetové.
Mindez azonban puszta technikai leírás. Ami igazán fontos, az a zene.
Szabó Sándor gitárjátékával egészen új értelmezését adja Bartók zenéjének. Legmélyebb rétegeit csak azok fedezhetik föl, akik nagyon komoly zeneelméleti tanulmányokat folytattak, de ok azért elég kevesen vannak. Viszont nem jó az a lemez, amit csak a tudósok értenek, és komolyan bólogatnak, hogy: "igen, itt micsoda fordításokat hallunk", valamint: "ezek aztán a szépen csengo alfa akkordok", de az egyszeri zenehallgató az elso egy perc után rémülten nyúl a kikapcsoló gomb felé. Készülhetett volna persze ilyen lemez is, egy gondosan megkonstruált matematikai alkotás, amiben senki nem találhat hibát, és senki nem hallgatja meg. Szerencsére ez nem ilyen lemez.
Szabó Sándor nem veszett el az elemzésekben, hanem inkább teljesen beépítette, magáévá tette a bartóki zenei világot, olyannyira, hogy teljesen szabadon tudta alkalmazni, sot, megkockáztatom, továbbépítette, újabb rétegeit fedezte föl, és mindezt úgy képes eloadni, hogy saját gondolatvilágát, mondanivalóját is beleszövi, anélkül, hogy ránk eroltetné.
Szabó lemezei szinte mindig tartalmaznak egy igen komoly, sajátos, mély, gondolati-filozófiai hátteret, ez alól A fa lelke sem kivétel. Ezek a mondanivalók nem csak a címekben jelennek meg, nem puszta pózról, divatos "mélylelkuségrol" van szó. A lemezen szereplo darabok valóban arról szólnak, ami a címük. Nem kell eroltetetten belemagyarázni semmit, nem kell komoly arccal koncentrálni, csak érezni kell. Ha volna ilyen, azt mondanám, Szabó Sándor muzsikája filozófiai programzene. Szerencsére ilyen kategória nincs, nem is kell, ettol függetlenül erre a lemezre különösen igaz.
Ez a lemez azonban olyan is, hogy mindezzel, amit fentebb leírtam, egyáltalán nem kell törodnünk, hanem nyugodtan leülhetünk, és átadhatjuk magunkat a zene örömének. Egy olyan zenének, amibol átszurodik a fák hangja, valami idok elotti, vagy éppen idon túli csoda, megcsillant egy kicsit a sztereotípiák mögötti (fölötti) világból, és néhány pillanatra megajándékoz a valóság látásának illúziójával.

copyright Sandor Szabo © | design&pr by laszloHuttonWebDesign©