Sándor Szabó

Lemez ismertetõ

Szabó Sándor & Michael Manring: Inner Smile (CD)
2010. január 5.
Kiadó: Acoustic Music Records
Kiadás éve: 2009
Kategória: egyéb

Szabó Sándor gitármûvész azon emberek közé tartozik, akik igazolják a régi bölcsességet, mely szerint senki sem lehet próféta a saját hazájában.
Amíg Szabó külföldön olyan világsztárok oldalán játszik, illetve készít velük közös albumokat, mint Dominic Miller (Sting gitárosa és szerzõtársa), Michael Manring és Kevin Kastning, addig itthon sajnos csak egy nagyon szûk kör ismeri a nevét.

Néhány hónappal ezelõtt egy szegedi fellépést követõ rövid beszélgetés során elmondta nekem, hogy sohasem törekedett a popularitásra, és ebbõl fakadóan tisztában van vele, hogy nem szólhat szélesebb tömegekhez.
Viszont kifejezett célja, hogy egy erõs hazai (hallgató) bázist teremtsen a minõségi akusztikus gitárzene számára.

A cél eléréséhez - az élõ fellépéseken túl - a leghatékonyabb eszközt a gazdag saját lemez kínálat jelenti. A közelmúltban mutattuk be az elõadó Parallel Crossings címû CD-jét.

A gitáros eddig is figyelemreméltó diszkográfiája az idén 4(!) új albummal bõvült. Közülük most az Inner Smile címû produkció kerül bemutatásra, melyben Szabó Sándor partnere az a Michael Manring, akit a ma élõ legkülönlegesebb, legegyénibb stílusú basszusgitárosnak tartanak.
Szinte õ az egyetlen az instrumentuma képviselõi közül, aki többnyire szólóban koncertezik.

Manapság nagy divatja van a lélekkel és transzcendenciával foglalkozó kiadványoknak. A könyvesboltok polcain tucatszámra találhatunk a témával foglalkozó könyveket. Boldog boldogtalan ír, de aztán alig akad valami említésre méltó, ha a képzeletbeli hálónkkal merítünk egy nagyot a kínálatból.
Gyakorta foglalkoznak ezek a könyvek a "belsõ mosoly"témájával is. Viszont a sok írás mellett most találkoztam elõször olyan zenei anyaggal, amelyik erre a dologra fókuszál.

Szabó Sándor Inner Smile címet viselõ albumán a 60 perces játékidõ mellett 14 felvétel kapott helyet. A "Wizzard’s Dance"és az "Adria" kivételével - amelyek Szabó saját szerzeményei - valamennyi szám Szabó-Manring közös kompozíció.
Ez az album sem tartozik a könnyen emészthetõ darabok közé, de korábban már említettem, hogy a gitáros nem is törekszik olyanokra.

A lemez hallgatása közben olyan érzésem volt, mint egy szellemi ösvényen haladó tanulónak, aki egymás után kapja szellemi vezetõjétõl a leckéket.
A lemeznyitó „Ballad For Lance” olyan, mint egy bevezetõ lecke. Ebben még "térdig járunk"a materiális világban, a folytatásban (Wizzard’s Dance, Terrazzo I, Dark Birds On The Grey Sky stb.) viszont egyre határozottabban belépünk a transzcendens világba.

Érzésem szerint a "legmélyebb pont" valahol a "Maqam From Ataisz" címû szám környékén van. Ezt követõen, ahogy mondani szokás, kifelé haladunk az erdõbõl, az albumot záró felvételt hallgatva pedig újra a materialista világban találjuk magunkat. Ráadásul így is úgy is hazaértünk, hiszen a szám címe: "East European Landscape".

Úgy érzem, hogy Szabó Sándor ebben a produkcióban teljesen egyenrangú partnerként kezelte Manring-et. Ez pedig nagyon ritka dolog, hiszen az esetek többségében a basszusgitárosok csak háttérszerepet kapnak.
A két muzsikus érezhetõen nagyon inspirálóan hatott egymásra, aminek eredményeként egy szépen gondozott, hangokban gazdag, kerek egész zenei történet született.

Elõadók:
Szabó Sándor - 6 húros és 12 húros bariton gitár, 6 húros - nylonhúros gitár, 24 húros koboz
Michael Manring - basszusgitár

Czékus Mihály

Megjelent: http://ekultura.hu/hallgatnivalo/ajanlok

Michael Manring/ Sándor Szabó: Inner Smile
Acoustic Music Records

Egy zenei produkció számomra sokszor akkor válik igazán izgalmassá, amikor két olyan kultúra találkozik általa, melyeknek alapvetõen kevés közös vonása van. Egy ilyen találkozásról tanúskodik az Inner Smile címû lemez, melyet Szabó Sándor és Michael Manring jegyeznek. A CD-n hallható összes darabot a váci Tandem Records stúdióban, 2008 december 4-én, egyetlen nap alatt rögzítették. A felvételek minõsége a legmagasabb mércével mérve is elsõosztályú. Michael Manring Zon basszusgitárjának természetes hangja csodálatosan idomul Szabó Sándor akusztikus gitárjainak hangzásához. Amíg Manring „csupán” egy hangszeren játszik, addig Szabó a legszélesebb spektrumát szólaltatja meg a különleges gitároknak, elragadva ezzel is a hallgatót egy egészen különleges zenei utazásra. Többek között megszólaltat egy 24-húros duplanyakú kobozt is, melyet a Maqam from Ordos címû izgalmas darabban hallhatunk. Manring a magyar lant hangzásvilágához idomulva, e-bow-al szólaltatja meg hangszerét. Az pedig, hogy ebben a konstellációban milyen izgalmas harmóniák és hangfüggönyök születtek, már-már szavakkal leírhatatlan.
Bár az Inner Smile nem egy olyan produkció, ahol az ember lába egybõl elkezdi járni a taktust, de a mûvészek hangi interakciója páratlan minõségeit járja meg a legmagasabb szintû improvizációnak. Játékukat és zenéjüket egyaránt áthatja az a belsõ emberi kapocs és megértés, amelyet csak úgy aposztofálhatunk, hogy „a zene mint teljes értékû nyelv”. Az Inner Smile nem egy zajtextúrákból táplálkozó free jazz produkció, hanem két zenész találkozásának a pillanatfelvétele. A rögzített „hangképen” pedig nem mást hallunk, mint a mûvészek beszélgetését a hangszereiken keresztül. Ha valaki, mint hallgató vállalkozik erre a kalandra, minden egyes mondatot és szót érteni fog, megismerve az õ különleges nyelvezetüket.
Michael Manringet, az idõközben sajnálatos módon eltávozott gitárossal, Michael Hedgessel való együttmûködése óta jól ismerhetjük. Azonban ezidáig még nem hallottam ilyen keleties szabadzenei kontextusban megnyilatkozni. A Terazzo II címu darabban megmutatja, hogy mire képes a basszusgitár, mint perkusszív hangszer, majd a következo pillanatban már csodálatos ívu dallamokat hallhatunk tõle.
Lenyûgözõnek tartom a lemez hangzását. A CD-n hallható terek olyan természetes képet adnak, hogy az ember úgy érzi, maga is ott ül a zenei esemény közepén. Éppen ezért is, az Inner Smile-t mindenképpen meg kell hallgatniuk azoknak, akik a szabadzenét vagy a világzenét kedvelik.

Megjelent: Bass Professor 2010 január – Ralf Gauck

Jazz Pódium
Michael Manring / Szabó Sándor
Inner Smile
Acoustic Music Records

Hogy örültünk 2008 elején, Szabó Sándor és Véronique Gillet közös lemezének, mely egy saj-art-os interkulturális találkozás eredményeként született. Sándor igen sok gitárossal működött már együtt, megkeresve és használva azokat a közös zenei meta-információkat, melyek segítségével a legvégső korlátok is megszűnnek az alkotásban és a zene áramlásában. Az új lemezen ezúttal egy amerikai-magyar duót hallhatunk, amely egészen új kihívások elé állítja a gitárost, ugyanis most basszushangszeressel, egy igazi bund nélküli basszusgitár mesterrel, Michael Manringgel játszik együtt. Manring többek között Michael Hedgessel is együtt játszott, illetve rendszeresen hallható a Windham-Hill kiadó gitárosaival. A két zenész rég óta ismeri már egymást, de közös lemezt ezidáig nem rögzítettek. Ami a húrokat illeti, ismét bővelkedhetünk bennük, hiszen Sándor 6- és 12-húros baritongitárokon, klasszikus gitáron, valamint 24-húros kobozon játszik. Az elhangzó zenéket ismét kár lenne bármilyen kategóriába sorolni, bár a kiadói információk szerint a kortárs „new age” jazz és a kísérleti zene mezsgyéjén táncol. Ugyan a mai napig sem tudom mi is az a „new age” pontosan, de nagyjából jó irányba mutatnak a stílusmeghatározással. Mindenesetre olyan korlátok nélküli zenét hallhatunk a két művész előadásában, amely leginkább szabadon alakul, de nem nélkülözi az előre körvonalazott témákat sem. A bund-nélküli basszusgitár által végig különösen izgalmas ez a lemez, a gitárjáték pedig igazi szabadságról mutat tanúbizonyságot. Ahogyan pedig ők élnek a szabadsággal az egyszerűen elragadó, gyönyörűvé varázsolja mind a 14 darabot. Giccset nem hallhatunk a lemezen, kliséket pedig még annyira sem, de hogyan is hallhatnánk, hiszen Sándor a Kelet- és Dél-Európai népzenékből valamint Ázsiába visszanyúló gyökerekből igen gyakran merít – főleg, ha a Maqam from Ordos című darabot említjük, mint valódi szenzációt. De nem kevésbé szenzációs a lemez többi darabja sem.

Alexander Schmitz

Michael Manring / Szabó Sándor duó
Inner Smile
Acoustic Music

Két különböző hangszer és zenész, két különböző életút meglepő párhuzamokkal. A magyarországi Vácról származó gitáros, Szabó Sándor a budapesti konzervatóriumon tanult. A Virginia (USA) állambeli Norfolk-ból származó basszusgitáros, Michael Manring pedig a bostoni Berklee College of Music-on. Szabó Sándor az olyan gitárosokkal való közös játékkal vívta ki a közönség megbecsülését és tiszteletét, mint Gilbert Isbin. Manring pedig a Jaco Pastoriussal, valamint Michael Hedgessel való együttműködéssel. Egy 2005-ös magyarországi turné óta a két kivételes művészt egy olyan kreatív együttgondolkodás is összeköti, mely az Inner Smile című közös lemezükben csúcsosodik ki. Szabó Sándor hívta meg Michael Manringet Magyarországra, hogy rögzíthessenek egy teljesen szabadon improvizált lemezt. A fretless virtuóz pedig gondolkodás nélkül vállalta az egészen új kihívást. Sem Szabó, sem pedig Manring nem tartják magukat kifejezetten „szabadzenészeknek”. Céljuk a zenélés és a zene belső organikus struktúráinak kiteljesítése az alkotói folyamatban. Ez pedig igen csak jól sikerült nekik. A felvételek kottahalmok és szigorúan előre megbeszélt ötletek nélkül, Szabó Sándor stúdiójában készültek. A lemez összeköti a Kelet-Európai népzenei elemeket a kortárs „new age” jazz és fúzió hatásaival. Manring különleges játéktechnikáival brillírozik a Zon Hyperbass-án. Lélegzetelállító a hangzása. Szabó Sándor, aki egy klasszikusan képzett gitáros, tágas akkordokat, elégikus improvizációkat és keleties dallamokat varázsol elő hangszerein. Összességében az Inner Smile 12 szabadon improvizált darabjával és Sándor két kompozíciójával (Adria és Wizzard's Dance) egy áttetszően nyugodt, mondhatni a spiritualitástól átszőtt, de mégis virtuóz lemeze e két kitűnő művésznek. Reménykedhetnek e zene rajongói, hiszen a rögzített zenei anyagnak csak a fele kerülhetett fel egy lemezre. Hogy az Acoustic Music Records a fennmaradó darabokat is megörökíti egy CD-n? Érdemes lenne!

Markus Fritsch