|
Szabó Sándor: Hungarian Jazz Rhapsodie
(Flór Gábor, 2004-02-26)
Szabó Sándor:
Hungarian Jazz Rhapsodie
Zoller Records - AZ 2002 0910
2003
Nem vagyunk gitáros nemzet. Gitáros nemzet vagyunk. Vagy: itthon nem vagyunk
gitáros nemzet. Vagy mi van?
Szabó Gábor, Bacsik Elek, Zoller
Attila. Manapság: Szabó Sándor. Több közös vonásuk
van: gitárosok, lemezeik zömmel külföldön jelentek/jelennek meg, és Magyarországon
kevesebben ismerik őket, mint kellene/illene.
Annak a műfajnak, amit Szabó Sándor művel, még neve sincs magyarul. Ő
maga polifonikus gitározásnak nevezi, külföldiül leginkább acoustic fingerstyle
a neve. Ez az a stílus, amikor a gitárművész egyszerre játszik kíséretet
és szólót. Persze, klasszikus, mondhatná bárki, de nem. Nem feltétlenül
a klasszikus játékstílusról van szó. A gitárok is általában fémhúrosak,
nem nejlon, mint a klasszikus zenében, ennek következtében hangjuk csengőbb,
fémesebb, több a frazírozási lehetőség, másmilyenek a vibrátók, és még
sorolhatnám. Sokszor használnak speciális hangolást, húrozást, például
a basszuskíséret erősítésére, sőt, néha a gitár teste is külön hangszerré
válik, leginkább kézi ütőssé szegény, ezzel igen eredeti hangzást eredményezve,
és hosszú évekre megélhetést biztosítva a hangszerészeknek.
Ennek a műfajnak a népszerűsítésére vállalkozott elszánt Don Quijoteként
Szabó Sándor: gitárfesztiválokat rendez, lemezeket ad ki (néha itthon
is).
A Hungarian Jazz Rhapsodie Zoller Attila emlékére készült. A
lemez külseje szép, hangulatos, ízléses, bár a dekorációnak nincs igazán
köze a tartalomhoz és a címhez, de nem baj. Nekem még megmaradt az a szokásom
a bakelit-korszakból, hogy (első hallgatáskor legalábbis) forgatom a kezemben
a borítót, nézegetem a címeket, olvasgatom a kísérőszöveget, bámulom a
képeket. Itt érdemes. Kár, hogy kicsit "trendi": mostanában
divat, hogy nem tesznek a lemezborítókra, bookletekbe fényképet a muzsikáló
művészekről, pedig én úgy szeretném megnézni, hogy néz ki, aki játszik,
erre a borítóra meg még egy Zoller Attila kép is elfért volna, belülre
mindenképpen. (Nem mintha jelen esetben nem tudnám, hogy néznek ki, de
azért mégis.)
Nagy bátorság, alázat, szeretet és tudás szükséges ahhoz egy gitárosnak,
hogy Zoller-emléklemezt adjon ki. Azt hiszem, Szabó Sándor mindennek a
birtokában volt, amikor elkészítette ezt a CD-t, melyen tíz Zoller Attila-szerzemény,
egy népdalfeldolgozás (Szabó saját hangszerelésében egy Zoller által is
sokat játszott dal, a Csitári hegyek alatt), két Szabó Sándor-szerzemény
és Seress Rezső világslágere, a Szomorú vasárnap
szerepel.
Szabó Sándor nem próbált Zoller-kópia lenni. Igazi interpretációkat hallhatunk
tőle, megőrizve az eredeti művek szellemét, hozzátéve az előadó gondolatait,
az eredeti sérelme nélkül átfordítva azokat saját stílusára, hangulatvilágára.
Máshogy játszik Szabó, mint Zoller (szerencsére), mást játszik, másmilyen
a harmóniavilága, a pengetése, a dinamikája, másmilyen érzelmeket közvetít,
és mégis átsugárzik muzsikáján a zolleri örökség. Játéka technikailag
is kifogástalan (bár a gyors számoknál itt-ott indokolatlan rubatókat
érzek, kicsit nem ül a tempó, de ez talán csak "érzet").
Nagyon jó a lemez egészének ritmikai felépítése is: bár sok a lassú vagy
közepes tempójú kompozíció, mégsem ül le, nem válik unalmassá.
Külön említésre méltó a keverés: nagyon jól sikerült. Annyira szépen szól
a gitár, a hangszín, a "térérzet" csodálatos, minden apró hang,
finom rezdülés tökéletesen hallható, szép a dinamika, igazi, "élő"
hangélmény (pedig ennél az "egyszálgitáros" stílusnál igen sok
a hibalehetőség). Persze, úgy "könnyű", ha maga a művész egy
személyben a hangmérnök is. Nem sokat kellett vitatkoznia.
Vannak lemezek, amelyeket egyszer meghallgat az ember, és azt mondja:
de jó volt, aztán fölteszi a polcra a többi közé, és lehet, hogy csak
évek múlva veszi le, vagy akkor sem. Aztán vannak lemezek, amiket egyszer
meghallgat az ember, és azt mondja: de jó volt, de valami miatt meghallgatja
még egyszer, akkor még jobb, aztán többször is meghallgatja, és még jobb,
és ez így megy nagyon sokáig. (Mint a hagyma, mondaná Peer Gynt
és Shrek, több rétege van.) Ez a lemez ilyen.
Egy biztos: Zoller Attila lemezeit ezentúl gyakrabban fogom hallgatni,
csakúgy, mint Szabó Sándoréit (be is megyek a legközelebbi lemezboltba,
Bécsben, és megveszem mindet, vagy esetleg hősies elszántsággal felkutatom
azokat a magyarországi lemezboltokat, ahol zenét is árulnak).
|