Szabó-Major-Isbin trió: Constellation
2006.04.11.Constellation
Sándor Szabó – 16 string guitar, voice
Gilbert Isbin – classical guitar
Balázs Major – percussions
Pannon Jazz, PJ 1057
Flór Gábor ismertetője
Ismét egy „új” kiadvány, a Pannon Jazz Kiadatlan kincsek sorozatában. Mint a sorozat neve is jelzi, ezt a lemezt sem ma vették fel: 15 évvel ezelőtt rögzítették a belga rádió stúdiójában.
Gilbert Isbin és Szabó Sándor rövid ideig játszottak együtt a kilencvenes évek elején. Major Balázzsal egészült ki trióvá (vele Szabó Sándor gyakran játszik együtt különböző formációkban, például a SzaMaBa, SzaMaNi triókban), és a felvételre egy belgiumi turné során nyílt lehetőség. (Azért ilyenkor mindig felébred bennem a kisördög, hogy milyen fura: elmegy egy trió Belgiumba, csinálnak valami értékeset, és a belga rádió „ha már ott vannak”-alapon felkéri őket egy felvételre. És nem ez a zenekar az egyetlen, amelyik „így járt”. Lehet, hogy tudnak valamit a belgák, amit mi nem? Vajon miért van az, hogy ha itthon akármilyen jó produkció születik, igen kevés az esélye, hogy a rádió rögzítsen vele bármilyen felvételt?)
Nem véletlenül kapta a lemez a Constellation (Együttállás) címet. A két gitáros útja ezen a ponton összeért, és együtt haladt tovább, valamint ez a felvétel is, mint a rádiófelvételek nagy része, olyan körülmények között készült, mint egy koncert: ott a helyszínen, a zenészek egyszer játszották fel a darabokat, minden utómunka és technikai „varázslás” nélkül.
A Constellation jellegzetesen, felismerhetően Szabó-lemez. Tulajdonképpen akár SzaMaBa-lemez is lehetne. Ugyanazok a hangulatok, ugyanaz a gondolat, dallam és érzelemvilág. És mégsem. Amitől mássá válik, az pont Gilbert Isbin játéka. Szervesen illeszkedik a zenébe, mégis, érezhető egyéniségének erős hatása. A lemezen szereplő szerzemények egy részét ő jegyzi, és ezek a számok természetesen másmilyenek: kilógnak az erőteljes szabói világból.
Ez a „kilógás” azonban nem feltűnő, csak annak, aki a megszokott SzaMaBás hangulatra vár. Isbin világa egy kicsit nyugatibb, egy kicsit poposabb, és ez a másság valami érdekes frissességet ad a zenének. Hallhatóan jó hatással van a két másik muzsikusra is – ahogy biztosan erős hatásuk alá vonták őt is társai (csak sajnos nincs összehasonlítási alapom, Isbin egyéb munkáit nem ismerem igazán mélyen). Erős szerzői egyéniségek nagyon érdekes találkozásának lehetünk tanúi.
Az első, Dark Green című szám közös szerzemény. Kicsit olyan az érzésem, mintha leginkább „összenézéseken” alapuló közös improvizációt hallanánk. Egy ötletet bontanak ki a zenészek, és ennek variációiból épül a darab. A Constellation szintén a három muzsikus közös alkotása (ezzel a címmel nem is lehetne más, ezen a lemezen semmiképpen), és szintén tiszta improvizációnak tűnik, a pillanatnyiság varázsa ott lebeg végig mindkét felvételen (még akkor is, ha nem lenne igazam), és mégis konkrétan megszerkesztett darabokról van szó. Azonban a Dark Green-hez képest még szabadabb – mintha egy nyári záporaként érkező állandó zenefolyam haladna el a fejünk fölött.
A következő szerzeményt (Simple Pleasure) Isbin jegyzi. Kicsit spanyolos, keleties világa könnyebben beazonosítható, könnyebb elhelyezni saját zenei könyvtárunk polcán, még úgy is, hogy Szabó és Major azért egy egészen más hangulatot is belelopnak.
Aztán Szabó Sándor Irresistible Desire című száma már teljesen más stílus, más világ. Furcsa, megfoghatatlan dallamvezetésével egészen különleges hangulatba visz (amúgy tőle ez egyáltalán nem szokatlan), itt viszont éppen Isbin az, aki némiképp átértékeli ezt a világot, kicsit „lehúzza a felhők közül”. És ez tulajdonképpen így megy végig.
A következő darabok, a Cute Movements (Isbin-Marquez-szerzemény), majd a Metaphorically (Szabó), a Wawacou (Isbin), a Shady Valley (Szabó) már teljesen egységes hangvételűek, nem szolgálnak annyi frissességgel, meglepetéssel, mint az előzőek. Valahogy olyan, mintha összeérett volna a zenekar, amit persze ebben az esetben furcsa lenne gondolni, hiszen nem egyszeri együttjátékról van szó, és különösen nem koncertről, még ha az egyes darabok felvételi körülményei hasonlóak is voltak.
Akusztikus gitárzenében kevésbé járatos hallgató számára lényegében akár hasonló is lehet a két gitáros világa, pedig nem az, csak együttes játékuk teszi hasonlóvá. Nyilván repertoárjukból is olyasmit választottak, ami mindkettejüket a legkevesebb kompromisszumra készteti, és ezzel egy homogén, mégis izgalmas, érdekes világot alakítottak ki. Jó, hogy lemezre került, még ha 15 évet kellett is várnunk rá.
Színvonalas lemez a Constellation, mely bár nem emelkedik ki Szabó Sándor felvételei közül (nincs benne semmi nagyon különleges, új hang, új ötlet, egyszerűen csak egy jó lemez), érdekes állomása a művész eddigi szerteágazó életművének.
Szabó lemezeinek egyik jellegzetessége (mint erről már írtam) az ízléses, a zenéhez illő, szépen kivitelezett külső. Erre a borítóra viszont tulajdonképpen nincsenek szavaim. Az elejét mintha a 80-as évek valamelyik diszkóválogatásáról kopírozták volna le, leginkább olyanról, amin nem is az eredeti előadók szerepelnek, hanem harmadrangú vendéglátósok interpretálják a világslágereket. A hátulja ugyanezt a „színvonalat” képviseli: iszonyú. A bookletben szereplő képen a három művész nagyjából húsz méter távolságból lefotózva, valahol a tengerparton, és leginkább úgy néznek ki, mintha Jim Jarmusch valamelyik klasszikus alkotásából keveredtek volna oda. A csodálatos „designt” még fel is vállalta egy stúdió, nem írom le a nevüket, de azt hiszem, itt az ideje, hogy felvegyenek egy grafikust.
Egy nagy előnye van a bookletnek, itt most változott, ami mostanában állandóan morgásra késztet: belül magyarul is olvasható Simon Géza Gábor ismertetője, melyben a lemez elkészülésének viharos történetét olvashatjuk – sajnos igen röviden.
Henk te Veldhuis ismertetője (Bridge Guitar Reviews)
Ez az album a magyar gitáros, Szabó Sándor, az ütőhangszeres Major Balázs és a belga gitáros, Gilbert Isbin együttműködésének eredménye.
A történet érdekessége, hogy a három zenész egy színpadi találkozás során tökéletes körülmények között alakított ki egymással olyan tökéletes kémiai összhangot, amelyre mind zenészként, mind hallgatóként vágyunk. Ez a varázslatos pillanat lett az Constellations című CD megszületésének alapja, amely felfedi az album címének titkát.
A közösen létrehozott zene összetett, tele van egyéni hangzásbeli kalandokkal, ahol a zenészek tökéletes harmóniában bontakoztatják ki saját témáikat. Minden zenész szabadon és kölcsönösen teret adhat a másiknak az interakcióhoz, a zenei elemek és struktúrák alakításához. A CD Dark Green című számmal indul, amelyben egy ismétlődő téma fonódik össze különböző mintázatokban. Az album címadó darabja, a Constellation, egy 11 perces utazás a tudatalatti világába, ahol rejtélyes és kísérleti zenei ellenpontok bontakoznak ki.
A Cute Movements, Metaphorically és Irresistible Desire hasonló felépítéssel rendelkeznek. A Wawacou című számban Major Balázs ütőhangszeres játéka kerül előtérbe, vezető szerepet kapva a kompozícióban. Precíz ütőhangszeres mintáit a két gitáros támogatja, akik improvizatív, kísérleti zenét hoznak létre hozzá. Szabó Sándor egy 16 húros gitáron játszik, míg Gilbert Isbin klasszikus gitárt szólaltat meg.
Ez a CD elsősorban az absztrakt és kísérleti zene hallgatóit vonzza, akik nyitottak az új zenei dimenziók felfedezésére.