A lant a 21. században

A lantról ma alig hallani, pedig itt Európában a reneszánsz és barokk korban a legkifinomultabb polifónikus pengetős hangszerként ismerték. A gitár egyszerűsége és célszerűsége győzedelmeskedett a komplikált és kényes lant felett, így az lassan perifériára szorult és napjainkra csupán egy történelmi hangszer maradt. A lantépítés hagyományait ma is ápolják és ezzel párhuzamosan a rajta játszott régi zenét is, de ezzel ki is merül a lant jelenlegi kultúrája. A mai lantosoktól szinte kizárólag csak reneszánsz vagy barokk zenét hallhatunk. Bár létezik egy szűk csoport a lantosok egyébként is kicsiny közösségében, akik felismerve a lantkultúra egyoldalúságát megpróbálnak új darabokat írni és játszani, azonban erőfeszítéseik belevesznek a mai világ zajába. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy 300 éve nem születnek a mai kor szellemét tükröző új zenék a lanton.
Jómagam már pályám kezdetétől elkötelezett híve vagyok a 8, 10,12 és 16 húros gitároknak. A 16 húros gitár lényegében a középkori lantnak egy 21. századi gitár formájú változata. Bár mióta csak megláttam és meghallottam a lantot misztikus vonzalom fűz hozzá. 2013-ban jött el az ideje az életemben, hogy megpróbáljam felfedezni ezt a csodás hangszert a saját zeném számára. Romanek Tihamért a kitűnő lantkészítőt bíztam meg, hogy készítsen számomra egy modern lantot. A legfontosabb kritériumok között szerepelt, hogy a 16 húros gitáron kifejlesztett játéktechnikámmal minden eddigi gitárdarabom eljátszható legyen rajta, változatos hangolásokban és húrozásokkal. A 16 húros lant végül egy teljes oktávra kiterjesztett fogólappal, 700 mm húrhosszúsággal készült. A húr kiosztás lehetővé teszi, hogy párban vagy szimplán húrozzuk, igény szerint. A hangszer rezonáns fedelének merevítése eltér a hagyományos lantokétól abban, hogy a húrláb mögötti rész bordázata legyező formát alkot, hasonlóan a klasszikus gitárokhoz. Ennek előnye, hogy a hangkitartás többszöröse a hagyományos lantokénak és hangereje is lényegesen nagyobb lett. A jellegzetes lanthangzás megmaradt, de a hangok gyors indulása és tiszta áttetszősége mellett a tónusa nyitottabb lett. Ez a hangzás tökéletesen alkalmas modern darabjaim megszólaltatására.
Egy 2014-ben az Egyesült Államokban megjelent albumom (Book of Contemplation) fele-fele arányban lant és 16 húros gitár felvételeket tartalmaz, megmutatva, hogy a két hangszer mennyire közel áll egymáshoz. Végül elhatároztam, hogy készítek egy tisztán lant albumot,demonstrálva azt is, hogy mekkora kihasználatlan potenciál van ebben az ősi hangszerben. Fontos hangsúlyozni abbéli szándékomat is, hogy nem a lant kedvéért készült az album, hanem a zene kedvéért választottam a lantot. Úgy éreztem, hogy a lant megkerülhetetlen egy magamfajta gitáros számára és be kell vallanom, nagyon sajnálom, hogy nem kezdtem el már évtizedekkel korábban lantozni. Ez a hangszer zenei kifejezés megvalósítható gazdagságát és finomságát egy más dimenzióba emelte.
A 21. századi lant albumot hallgatva felmerülhet a kérdés, hogy mennyiben 21. századi ez a zene. Mindenekelőtt nem akartam abba a csapdába esni, amibe a 21. századi modernkedők öntudatlanul is esnek, akik nyitottságra hivatkozva lebontanak egy az ember lényére épülő ősi esztétikai rendszert. Azaz nem akartam olyan zenét alkotni, ami jellemzően csak azért akar más lenni, hogy új legyen, vagy azért legyen, hogy más legyen valamiféle a kor által hajszolt külső kényszertől hajtva. Figyelmen kívül hagytam a divatos trendeket, mivel távol állnak tőlem az emberi lélek jelenvalóságától eltávolodó 21. századi „zenei újítók” zajongó törekvései. Igyekeztem elkerülni a modernkedés csalóka útvesztőit, a gitáron oly divatossá vált hatásvadász megszólaltatási technikákat. Számomra a zene 21. századisága abban jut kifejezésre, hogy tisztán látható, a zene honnan jutott el a jelenlegi állapotára, hogy létezésében és kibontakozásában folyamatosságot mutat, és mindenkor az emberi lény lelki adottságaira valamint a zene ősi primordiális gyökereire támaszkodik.
A reneszánsz és a barokk korban még nem érkezett el az ideje akromatikus, atonális zenének. Európában nem ismerték a zene történetének legrégebbi koraiból és civilizációiból származó keleti hangsorokat. Mindezek ma már megismerhetők, használatuk időszerű és mindezeket igyekeztem úgy megjeleníteni a zenémben, hogy egyensúly legyen az ősi és a modern, az intuitíven felhozott és tanult zenei megoldások között. Szándékom szerint mélységes, tiszta, személyes akart lenni, és miközben a mai korban a természetes szépség nem nagy érték, bátorkodtam felvállalni és megjeleníteni azt a szépséget, ami az ősi időkben is ugyanazt jelentette, amit ma is és mindig is jelenteni fog, hiszen maga az emberi lény zene felé irányuló esztétikai potencialitása létezésének kezdetétől fogva ugyanaz.
A 21. század embere a hiány érzületében él és ez művészetében azzal jut kifejezésre, hogy folyamatosan új utakat keres, miközben néha azt hiszi, hogy megtalálta, pedig csupán letért a természetes útról. Nem mindig új utat kellene keresnie, hanem csak visszatérni a beláthatatlan időtávlatba mutató sosem hallott kincseket tartogató helyes ösvényre.
A 21. századi lant album zenéjében igyekeztem enyhíteni a korunkban tapasztalható, az élet minden mozzanatát átható hiány érzetét, és a hallgatóban felkelteni azt az érzékenységet, ami az emberben mindig felidézi a zene eredendően szakrális eredetét.