Interjú Szabó Sándorral
2025.01.29.A gitár hazai mestere és vendégei
Szabó Sándor a hazai jazz- és kortársmuzsika egyik legelmélyültebb egyénisége. Kvalitása nem áll meg a technikánál, a muzsikát teljes komplexitásában szemléli, kutató, színes egyéniség, nem a sablonok embere. Nemzetközi zenei berkekben igen elismert, járja a világot, megjelennek lemezei, míg idehaza alig-alig hallani róla, szakmai berkekben is inkább különc gitárosként tekintenek rá. Debrecenben legutóbb 14 éve lépett fel a Narancs Fesztiválon SzaMaBa nevű triójával, azelőtt pedig csak ’85-ben a Jazznapokon láthattuk. Kuriózumnak számított tehát fellépése, melyre a Kölcsey Központban ezúttal két másik művésszel érkezett: Michael Manring (elektromos basszusgitár) és Ralf Gauck (akusztikus basszusgitár).
Szabó Sándornak közel két tucat saját lemeze jelent már meg, ebből igen sok külföldön, idehaza pedig maga adja ki felvételeit, melyek az általános hazai kereskedelmi forgalomban alig fellelhetők. Fele ennyi számú lemezen játszik közreműködőként is. A zene filozófiájával, meditatív gondolatainak megfogalmazásával, írással is foglalkozik. Ezt egész prózai módon, szakmai lapokban is megteszi időnként, mint elektroakusztikai eszközök tesztelője. Elmélyült gondolatainak érzékeltetésére idézzük fel, miként tekinti a zenére a természet részeként:
„A zene egy transzcendens kört ír le a természetben. Amikor az ihleten keresztül egyszerűen megkapod a zenét, s a hangszeren eljátszod az embereknek, akkor a hallgatóság lelkén keresztül visszakerül ugyanarra a valóságszintre, ahonnan jött. Ez a transzcendens kör, amely érinti a fizikai valóságot, és aztán újra visszatér a transzcendens síkra.”
Saját hangstúdiója van, tanít is, de valójában mint gitárművész keresi kenyerét. Elektroakusztikai szakemberként is jegyzik nemzetközi szinten. Elég annyit megemlíteni, hogy a Skywalker hangstúdió – melyben a Csillagok háborúja hangját vették fel – vásárolt 10 darab TC S-6000 típusú surround effekt rendszert, s a pár száz presetből, ami benne van, az összes kültéri akusztikus teret ő készítette. 2002-ben lett az egyik létrehozója és szervezője a hazai Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztiválnak, amely idén már hét éves volt. Egyedi hangszereket is fejlesztett, fő hangszerei az akusztikus gitárok (16 húros és bariton gitárok, bundnélküli gitár), de játszik más, egzotikus pengetős hangszereken is, mint az ősi kínai citerán, a guzhengen.
„A Mélység Birodalma” címmel most megtartott koncerten bariton akusztikus- és bundnélküli gitáron, valamint guzhengen játszott. Muzsikájában a klasszikus kompozíciók, a keleti meditatív előadásmód és hangzás, a modern jazzből hozott improvizáció mind megtalálható, harmóniavilága a diatonikus és atonális világ között lebeg, azokat átszövi. A klasszikus zene polifóniáját, a keleti zenék modalitását és díszítéstechnikáját ötvözi egybe az akusztikus gitárjáték legmodernebb technikáival. Zenéje nehezen sorolható be egy-egy kategóriába, muzsikája talán az ECM kiadó által fémjelzett, sajátosan európainak mondható, elmélyültebb jazz világához áll legközelebb.
Számtalan muzsikussal játszott már együtt. Először arra kértem, hogy röviden mutassa be mostani zenésztársait, akik a koncert első felében szólóban is bizonyítottak, és mesélje el, hogyan jött össze velük a második részben hallott duó és trió zenélésre, valamint a turnéra.
A tengerentúlon és Európában is gyakran fellépek, így gyakran találkozom nagyszerű zenészekkel, akikkel kölcsönösen tiszteljük egymást, és van közös zenei nyelvünk. A kapcsolataim tulajdonképpen így keletkeznek. Michael Manring együtt tanult és korai időszakában turnézott is Jaco Pastorius-szal, a neves Windham Hill Records egyik legfoglalkoztatottabb muzsikusa volt, olyan stílusalapító zenészekkel játszott együtt, mint Michael Hedges és Alex De Grassi. Az Egyesült Államok legjobb basszusgitárosának választották 1994-ben.
Ralf Gauck idén kapta ugyanezt az elismerést hazájában, Németországban, ahol a basszusgitár professzoraként jegyzik, és legutóbb Sting dalaiból készített nagysikerű átdolgozáslemezt bundnélküli akusztikus basszusgitárjával. Hozzám hasonlóan ők is szólóban váltak világszerte ismertté.
Az én ötletem volt a közös koncert, s mivel már korábban is ismertek, örömmel mondtak igent. Elképzeltem a két nagyon mélyen szóló basszusgitárt és egy bariton gitárt, illetve egy igazi keleti hangszert, a guzhenget együtt – ebből adódott a turné címe is.
Ha már az új debreceni koncertteremben, a Kölcsey Központ nagytermében lépett fel egy ilyen kiváló akusztikai szakember, nem hagyhatom ki a kérdést: milyen tapasztalata volt a teremmel?
Nagyon kellemes, barátságos a terem, lecsengési karakterisztikája révén kiválóan alkalmas kamarazenélésre. Az egyetlen probléma az volt, hogy a színpad közepén erős állóhullám volt hallható, valamint a beépített hangsugárzók rossz elhelyezése miatt nem tudtak megfelelően működni. Éppen ezért használtuk a saját rendszerünket.
Remélhetjük-e, hogy ezután már gyakrabban hallhatjuk felénk, és nem kell ismét több mint egy évtizedet várni újabb fellépésére? Hozzáférhetőek lesznek-e itt is a lemezei?
Az, hogy a jövőben gyakrabban hallhatnak-e arrafelé engem, nem rajtam múlik. Hat éve nagy sikerrel szervezem a minden helyszínen teltházas Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál hazai turnéját, ennek ellenére bárhová küldök ajánlatot, a szervezők nem merik bevállalni. Egy város vagy egy művelődési központ számára nem anyagi kérdés, hanem hozzáállás kérdése, hogy megrendezik-e vagy sem.
Szólóban is szívesen elmennék bárhová, de az említett ok miatt nem sok esélyt látok arra, hogy idehaza nagyobb teret tudnék kapni. Külföldön ismernek és tisztelnek, így ott minden jobban, könnyebben megy számomra. Magyarországon gitárosnak lenni sors.
A CD-im hozzáférhetősége tekintetében sem vagyok túl optimista. Fogyasztói társadalomban élünk, ahol a művészet csak megtűrt jelenség. Túl sok CD jelenik meg szerte a világban, amelyeknek semmi közük a művészethez, és ezekkel kellene versenyezni. A terjesztést szinte már senki nem vállalja, így marad a koncertezés, ezért kizárólag ott árulom a CD-imet – de így sokkal jobban el is fogynak.
Ezután a turné után milyen tervei vannak, amelyekről akár már konkrétan is lehet beszélni?
Most már dolgozom a 2008-as VII. Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál szervezésén, közben pedig előkészítem a jövő évi, igen hosszú észak-amerikai turnémat. Minap fejeztem be a második, A mélyebb valóság című baritongitár-albumomat, amelyet kizárólag koncerteken lehet majd kapni.
A jövőt illetően több duófelvétel kiadása várható. Kevin Kastning amerikai gitárossal második duólemezünk jelenik meg januárban, az első már kapható a CD Babyn. A napokban jelenik meg Németországban a Wonderland kiadónál egy duóalbumunk Veronique Gillet belga gitárossal, valamint Venezuelában Fernando Freitezzel is készül egy közös lemez. Folyamatban vannak további duóalbumok is, így ez egy új korszak számomra.
Végezetül pedig elkezdtem egy nagyon különleges albumot, amely egyben zenekutatás is. Ezen az albumon 6000 évre tekintek vissza, és a legrégibb múltat kötöm össze a jelennel.
/Héty Péter/