A fa lelke
Szabó Sándor - 8 húros klasszikus gitár, 16 húros akusztikus gitárok
2001
TR-2013 CD
"Néhány
Faun lebeg az erdo fölött, mintha várnának valakire, vagy valamire. Nem
jön semmi üzenet, a külso valóságból csak a közöny szivárog be. A kapcsolatfelvétel
egyetlen értékelheto jele számukra az a néhány különös hang, amit a zene
valóságszintje felol fúj feléjük a könnyu szello..."
(Szabó Sándor)
Különösen aktuális lemez A fa lelke, bár nem idén készült, és
nem használja ki az évforduló adta reklám lehetoségét. Még csak újra sem
nyomták. Tulajdonképpen ez teljesen jellemzo Szabó Sándorra.
Nem trendeket követ, nem foglalkozik azzal, hogy valami mikor "aktuális",
hátha ez megnöveli az eladott lemezek számát. Egyszeruen csak alkot. Ha
éppen 2001-ben jut eszébe Bartók-emléklemezt készíteni,
akkor akkor. Nem vár vele néhány évet, nem "ülteti", hogy na,
majd ha Bartók-év lesz, kiadjuk. De azt hiszem, nagyon jól van ez így.
Persze nem túl gazdaságos, hiszen a Bartók-évben nyilván többször annyi
példányt lehetett volna eladni, mint ha csak úgy, valamikor megjelenik
egy lemez, csak, mert a muvészt érdekelte Bartók zenéje, és az, hogyan
lehet átültetni gitárra. Nem konkrét muveket, mert azt nagyon nehéz (bár
születtek próbálkozások, jobbak-rosszabbak, de igazán a bartóki zene mélységeit
nem tudták visszaadni), hanem Bartók kompozíciós elveit és összhangzattanát
fölhasználva új zenéket alkotni. Korántsem másolatokról, vagy hasonló
zenékrol van szó: Szabó nem döcögos átiratokat akart készíteni, Bartók-epigon
sem akart lenni (nem is lenne egyszeru), de abba a csapdába sem lépett
bele, hogy idézgessen és átdolgozzon darabokat, vagy részleteket.
Ahhoz persze, hogy elképzelését meg tudja valósítani, egyrészt teljes
mélységében meg kellett ismernie Bartók zenei rendszerét, harmóniavilágát,
a tengelyrendszert, a bartóki akkordokat. De elemezni, megismerni nem
volt elég: ki kellett dolgozni mindezek gitárra alkalmazott fogásait.
Szabó azonban továbbment, és olyan különleges kialakítású gitárokat használt,
amelyek tökéletesebb hangzást eredményeztek: egy nyolchúros klasszikus
gitárt, és egy tizenhat húros gitáron játszik, melyek hangolása kiszélesítette
a hangzást, egészen különleges harmóniák megszólaltatását téve lehetové.
Mindez azonban puszta technikai leírás. Ami igazán fontos, az a zene.
Szabó Sándor gitárjátékával egészen új értelmezését adja Bartók zenéjének.
Legmélyebb rétegeit csak azok fedezhetik föl, akik nagyon komoly zeneelméleti
tanulmányokat folytattak, de ok azért elég kevesen vannak. Viszont nem
jó az a lemez, amit csak a tudósok értenek, és komolyan bólogatnak, hogy:
"igen, itt micsoda fordításokat hallunk", valamint: "ezek
aztán a szépen csengo alfa akkordok", de az egyszeri zenehallgató
az elso egy perc után rémülten nyúl a kikapcsoló gomb felé. Készülhetett
volna persze ilyen lemez is, egy gondosan megkonstruált matematikai alkotás,
amiben senki nem találhat hibát, és senki nem hallgatja meg. Szerencsére
ez nem ilyen lemez.
Szabó Sándor nem veszett el az elemzésekben, hanem inkább teljesen beépítette,
magáévá tette a bartóki zenei világot, olyannyira, hogy teljesen szabadon
tudta alkalmazni, sot, megkockáztatom, továbbépítette, újabb rétegeit
fedezte föl, és mindezt úgy képes eloadni, hogy saját gondolatvilágát,
mondanivalóját is beleszövi, anélkül, hogy ránk eroltetné.
Szabó lemezei szinte mindig tartalmaznak egy igen komoly, sajátos, mély,
gondolati-filozófiai hátteret, ez alól A fa lelke sem kivétel. Ezek a
mondanivalók nem csak a címekben jelennek meg, nem puszta pózról, divatos
"mélylelkuségrol" van szó. A lemezen szereplo darabok valóban
arról szólnak, ami a címük. Nem kell eroltetetten belemagyarázni semmit,
nem kell komoly arccal koncentrálni, csak érezni kell. Ha volna ilyen,
azt mondanám, Szabó Sándor muzsikája filozófiai programzene. Szerencsére
ilyen kategória nincs, nem is kell, ettol függetlenül erre a lemezre különösen
igaz.
Ez a lemez azonban olyan is, hogy mindezzel, amit fentebb leírtam, egyáltalán
nem kell törodnünk, hanem nyugodtan leülhetünk, és átadhatjuk magunkat
a zene örömének. Egy olyan zenének, amibol átszurodik a fák hangja, valami
idok elotti, vagy éppen idon túli csoda, megcsillant egy kicsit a sztereotípiák
mögötti (fölötti) világból, és néhány pillanatra megajándékoz a valóság
látásának illúziójával.
|