| Bemutatjuk... Szabó Sándor
2006.02.09. 11:48
Szabó Sándor
Zene tanár, gitármûvész, aki munkája
mellett évrõl évre neves gitárosokkal lép
fel Magyarországon, és a világ több országában.
Gödi születésû vagy?
Nem, Törtökszentmiklóson születtem és úgy
7-8 éve élek itt a Dunakanyarban, de nem is vagyok még
gödi lakos sem.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy a gitárral kezdj foglalkozni?
Amikor az ember még gyermekkorban van, a dolgok nem megfogalmazódnak,
hanem csakúgy megtörténnek. A gitár nálam
is csakúgy rendeltetésszerûen megjelent az életemben
és onnantól minden el volt döntve. Mindenesetre úgy
9 éves lehettem, amikor elõször láttam és
hallottam gitárt és úgy 13 éves voltam, amikor
elkezdtem rajta a tanulást.
Ott voltam a koncerten. Szavamra! – mestere vagy a szakmának.
Heti szinten mennyit foglalkozol a hangszerrel?
Köszönöm és jól esik, ha valaki ezt látja
ki belõlem. Annyiban helyesbítenék, hogy én
nem vagyok szakmát gyakorló zenész, igazából
mûvész vagyok, ami alapjaiban más hozzáállást
jelent, mint minden este valahol gyakorolni a szakmát. Nekem a
gitár és a zene nem a szakmám és nem a munkám,
hanem az életem az életmódom. A lényem kifejezésének
lehetõsége és módja. Ez az amit az emberek
nem látnak és nem ismernek fel könnyen, ezért
is értik félre mindazt ami egy mûvésszel történik.
Azt, hogy hetente mennyit vagyok a gitárral, azt nem tudom pontosan
megmondani, elég sokat, mondhatnám minden a gitár
körül zajlik az életemben. Egyes emberek egyfolytában
telefonálnak vagy TV-t néznek , én gitározom...
Gödön, tanári pályán dolgozol.
Ezt a két dolgot, hogyan tudod egybehozni?
Ez csupán egy része a zenei tevékenységeimnek.
Nekem a tanítás is mûvészet és nem is
annyira munka. A gyerekeket imádom és mindenkit, aki körülvesz
ebben a milliõben. Ahhoz, hogy az ember valódi mûvészetet
hozzon létre, ahhoz szüksége van szeretetre, az emberek
õszinte rácsodálkozására. A tanítás
pedig reményekkel tölt el és mindezt meg is adja, Látom
azt, hogy valakik életében valami olyan jó dolgot
teszek, és olyan felismeréseket okozok bennük, amik
aztán azt gyökeresen meg fogják változtatni
õket és az életüket. Velem is ez történt
egykor. A zene még soha egyetlen embernek nem ártott ezen
a földön, legyen az bármilyen mûfaj.
Milyen érzés olyan világsztárokkal
fellépni, mint Tim Sparks, Bob Bonastre, Claus Boesser Ferrari?
Az a szó, hogy világsztár számomra egy más
valóságszintbeli fogalom, amit én nem igazán
ismerek. A világsztárokat csinálják, tenyésztik
és bár lehetnek jók, soha sem fogják a teljességet
bemutatni, mert a sztárság mint életmód, nem
engedi õket a lényegre és a teljességre koncentrálni.
Az akusztikus gitárzene világában nincsenek sztárok,
csupán hihetetlen tudású óriási képességû
muzsikusok. Ezekkel a sztárvilág nem tud mit kezdeni, mert
ezek a muzsikusok maguktól nõnek ki a világba a tehetségük
és a spirituális intenzitásuk folytán és
mert nem állnak külsõ befolyásoltság
alatt. Õket nem lehet manipulálni, mert igazi mûvészek.
Az igazi mûvészek ismertetõ jele ezért manapság
kezd az lenni, hogy senki sem ismeri õket, mert a médiumokban
õk eladhatatlanok. Számomra az, hogy ilyen képességû
muzsikusokkal játszom együtt, ez óriási élmény
és persze természetes is. Egy mûfaj valós teljességét
a médiumok soha nem lesznek képesek bemutatni, mert minden
mesterséges és csak saját magukat látják.
A sztárvilág által kínált dolgok mögött
eképpen óriási félrevezetés van a hétköznapi
ember számára, amit õk nem is vesznek észre,
mert az emberek azzal a lélektani alapállással élnek,
hogy amit a fejükbe csöpögtetnek az igaz és az az
igazi.. A médiák csak a pénzzel kifejezhetõ
valóságot mutatják meg, a többi számukra
is láthatatlan.
A világban merre léptél már fel?
Gyakorlatilag egész Európát bejártam, voltam
többször Amerikában és jártam Japánban
is.
Sikeres vagy! Te is annak érzed magad?
Csupa olyan kérdés ez, ami nekem nem sokat jelent. Mi a
siker? Kinek mit jelent? Az emberek tudatában lévõ
sikerfogalom szerint egyáltalán nem vagyok sikeres. Ma sikeres
egy politikus, egy TV sztár, egy humorista. Én ettõl
a világtól eléggé távol élek.
Nekem az a siker, ha az Akuszrtikus Gitárfesztivál minden
koncertjén telt ház van és látom az emberek
elképedését, hogy ilyen is létezik, mert ezeket
a dolgokat soha senki más nem fogja megmutatni nekik. Siker az,
ha meghívnak Japánba, vagy bárhova, mert az amit
csinálok azt ott fontosnak érzik. De az igazi siker valószínûleg
az, ami nem érezhetõ és kissé láthatatlan
is, az pedig az, hogy egyáltalán résztvehetek ebben
a dologban, szabadon alkothatok, nem állnak a hátam mögött
azzal, hogy ilyen akkordot ne játssz, mert akkor az emberek nem
veszik meg a CD-t. Én megtehetek olyan dolgokat, amit egy a szakmáját
gyakorló sztár már soha sem tehet meg. Ez az igazi
szabadság és innen akár meg lehetne fogalmazni a
siker egy új definícióját.
Számodra mi jelentené a pályád csúcsát?
Ilyen nem létezik számomra. Ha látnám a csúcsot,
akkor nagyon szomorú lennék, mert egyben a dolgok végét
is látnám, azt pedig nem akarom látni, mert elveszteném
a legfobb motivációt. Tanulni és felfedezni akarok.
És amíg van felfedezni való, addig izgalmas a dolog.
Ha újra kezdhetnéd, min változtatnál?
Mindent ugyanígy csinálnék.
T. Zoltán
|