Sándor Szabó
Elõadómûvész, zeneszerzõ, zenekutató
| A lant a 21. században A lantról ma alig hallani, pedig itt Európában a reneszánsz és barokkkorban a legkifinomultabb polifónikus pengetõs hangszerként ismerték. Agitár egyszerûsége és célszerûsége gyõzedelmeskedett a komplikált éskényes lant felett, így az lassan perifériára szorult és napjainkra csupánegy történelmi hangszer maradt. A lantépítés hagyományait ma is ápoljákés ezzel párhuzamosan a rajta játszott régi zenét is, de ezzel ki is merül alant jelenlegi kultúrája. A mai lantosoktól szinte kizárólag csak reneszánszvagy barokk zenét hallhatunk. Bár létezik egy szûk csoport a lantosokegyébként is kicsiny közösségében, akik felismerve a lantkultúraegyoldalúságát megpróbálnak új darabokat írni és játszani, azonbanerõfeszítéseik belevesznek a mai világ zajába. Szembe kell nézni azzal aténnyel, hogy 300 éve nem születnek a mai kor szellemét tükrözõ újzenék a lanton. Jómagam már pályám kezdetétõl elkötelezett híve vagyok a 8, 10,12 és 16 húros gitároknak. A 16 húros gitár lényegében a középkorilantnak egy 21. századi gitár formájú változata. Bár mióta csak megláttamés meghallottam a lantot misztikus vonzalom fûz hozzá. 2013-ban jött elaz ideje az életemben, hogy megpróbáljam felfedezni ezt a csodáshangszert a saját zeném számára. Romanek Tihamért a kitûnõlantkészítõt bíztam meg, hogy készítsem számomra egy modern lantot. Alegfontosabb kritériumok között szerepelt, hogy a 16 húros gitáronkifejlesztett játéktechnikámmal minden eddigi gitárdarabom eljátszhatólegyen rajta, változatos hangolásokban és húrozásokkal. A 16 húros lantvégül egy teljes oktávra kiterjesztett fogólappal, 700 mm húrhosszúsággalkészült. A húr kiosztás lehetõvé teszi, hogy párban vagy szimplánhúrozzam, igény szerint. A hangszer rezonáns fedelének merevítése eltéra hagyományos lantokétól abban, hogy a húrláb mögötti rész bordázatalegyezõ formát alkot, hasonlóan a klasszikus gitárokéhoz. Ennek elõnye,hogy a hangkitartás többszöröse a hagyományos lantokénak és hangerejeis lényegesen nagyobb lett. A jellegzetes lanthangzás megmaradt, de ahangok gyors indulása és tiszta áttetszõsége mellett a tónusa nyitottabblett. Ez a hangzás tökéletesen alkalmas modern darabjaimmegszólaltatására. Egy 2014-ben az Egyesült Államokban megjelent albumom (Book ofContemplation) fele-fele arányban lant és 16 húros gitár felvételekettartalmaz, megmutatva, hogy a két hangszer mennyire közel állegymáshoz. Végül elhatároztam, hogy készítek egy tisztán lant albumot,demonstrálva azt is, hogy mekkora kihasználatlan potenciál van ebben azõsi hangszerben. Fontos hangsúlyoznom abbéli szándékomat is, hogy nema lant kedvéért készült az album, hanem a zene kedvéért választottam alantot. Úgy éreztem, hogy a lant megkerülhetetlen egy magamfajtagitáros számára és be kell vallanom, nagyon sajnálom, hogy nem kezdtemel már évtizedekkel korábban lantozni. Ez a hangszer zenei kifejezésmegvalósítható gazdagságát és finomságát egy más dimenzióba emelte. A 21. századi lant albumot hallgatva felmerülhet a kérdés, hogymennyiben 21. századi ez a zene. Mindenekelõtt nem akartam abba acsapdába esni, amibe a 21. századi modernkedõk öntudatlanul is esnek,akik nyitottságra hivatkozva lebontanak egy az ember lényére épülõ õsiesztétikai rendszert. Azaz nem akartam olyan zenét alkotni, amijellemzõen csak azért akar más lenni, hogy új legyen, vagy azért legyenúj, hogy más legyen valamiféle a kor által hajszolt külsõ kényszertõlhajtva. Figyelmen kívül hagytam a divatos trendeket, mivel távol állnaktõlem az emberi lélek jelenvalóságától eltávolodó 21. századi „zeneújítók”zajongó törekvései. Igyekeztem elkerülni a modernkedés csalókaútvesztõit, a gitáron oly divatossá vált hatásvadász megszólaltatásitechnikákat. Számomra a zene 21. századisága abban jut kifejezésre,hogy tisztán látható a zene honnan jutott el a jelenlegi állapotára, hogylétezésében és kibontakozásában folyamatosságot mutat, és mindenkor azemberi lény lelki adottságaira valamint a zene õsi primordiális gyökereiretámaszkodik. A reneszánsz és a barokk korban még nem érkezett el az ideje akromatikus, atonális zenének. Európában nem ismerték a zenetörténetének legrégebbi koraiból és civilizációiból származó keletihangsorokat. Mindezek ma már megismerhetõk, használatuk idõszerû ésmindezeket igyekeztem úgy megjeleníteni a zenémben, hogy egyensúlylegyen az õsi és a modern, az intuitíven felhozott és tanult zeneimegoldások között. Szándékom szerint mélységes, tiszta, személyes akartlenni, és miközben a mai korban a természetes szépség nem nagy érték,bátorkodtam felvállalni és megjeleníteni azt a szépséget, ami az õsiidõkben is ugyanazt jelentette, amit ma is és mindig is jelenteni fog,hiszen maga az emberi lény zene felé irányuló esztétikai potencialitásalétezésének kezdetétõl fogva ugyanaz. A 21. század embere a hiány érzületében él és ez mûvészetébenazzal jut kifejezésre, hogy folyamatosan új utakat keres, miközben néhaazt hiszi, hogy megtalálta, pedig csupán letért a természetes útról. Nemmindig új utat kellene keresnie, hanem csak visszatérni a beláthatatlanidõtávlatba mutató sosem hallott kincseket tartogató helyes ösvényre. A 21. századi lant album zenéjében igyekeztem enyhíteni akorunkban tapasztalható, az élet minden mozzanatát átható hiány érzetét,és a hallgatóban felkelteni azt az érzékenységet, ami az emberben mindigfelidézi a zene eredendõen szakrális eredetét. Vác, 2017. Január.Szabó Sándor |