Sándor Szabó

mwe3.com interjú KEVIN KASTNING-el, SZABÓ SÁNDOR-al és MAJOR BALÁZS-al

KEVIN KASTNING, SÁNDOR SZABÓ és BALÁZS MAJOR
Becoming
(Greydisc)


Különféle húros és ütõhangszerek igazi ünnepe a legutóbb kiadott Becoming címû album a nemzetközi muzsikusokból álló trió Kevin Kastning,  Szabó Sándor és Major Balázs alkotta triótól. A 69 perc hosszúságú, 14 darabot tartalmazó Becoming albumon a két gitáros mellett ezúttal, a rendkívül különleges magyar ütõhangszeres Major Balázs is szerepel. Kastning egyike a legtermékenyebb modern amerikai kísérletezõ gitárosoknak. A nemzetközi együttmûködésben dolgozó trió albuma 2013-ban jelent meg, amit egy 2012-es magyarországi turné után vettek fel egy koncert teremben Magyarországon. A Becoming gazdag dinamikai változásokban, zenei feszültségekben, a gitár rajongóknak pedig különleges hangzásokkal teli pillanatokat kínál. Kevin gitárjátéka új színt varázsolt az amerikai gitárvilágba komplex zenéjével és hangzásvilágával az elmúlt évtizedben a Greydisc-nél kiadott lemezeivel. A legérdekesebb talán az, hogy a különös gitárhangzások mellé beépült Major Balázs játéka és sosem hallott mélységû udu nevû hangszerének hangzása az egyéb ütõhangszerek mellett. Balázs játéka nem akar dominálni a gitárok hangzása mellett, helyette alázatos, de mindig kreatív módon támogatja a Kevin és Sándor nem hétköznapi akusztikus gitárokon való kifinomult játékát. A felvételen 12 húros basszus-bariton gitár, bariton klasszikus (Kastning), továbbá normál és 16 húros klasszikus gitár, 10 húros viola caipira (Szabó) szerepelnek. Kastning helyenként zongorán is játszik, Szabó pedig a guzheng nevû kínai citeráján. A szinte telepatikus egymásra hangoltságban játszó Kastning és Szabó, a mesterien játszó Major Balázzsal egy kifogástalanul megalkotott hangzással és zenével a legmagasabb szintû zenei élményt kínálják a hallgatónak.
www.kevinkastning.com / www.sandorszabo.com / www.balazsmajor.com

mwe3.com interjú KEVIN KASTNING-el, SZABÓ SÁNDOR-al és MAJOR BALÁZS-al

mwe3: Hogyan jött össze a Becoming album 2013-ban? Megismertetnéd az olvasókkal az album történetét? Egy igazi mestermû az improvizált gitárzenék birodalmában. Hogyan jellemeznéd a Becoming albumon hallható hangzási és kompozíciós koncepciódat a korábban kiadott Returning (2010), a  Book Of Crossings és a Triptych albumokon, ahol a legutóbbin is trióban játszottatok. Hol készült a felvétel, és hol történtek az utómunkát jelentõ keverés és mastering?

KEVIN KASTNING: A Becoming felvételei a Triptych albumot támogató 2012-es európai turnén készültek. Egészen pontosan Magyarországon, Vác városában a helyi mûvelõdési ház kamara koncerttermében készültek. Aznap éjjel pedig ugyanannak a nagy komplexumnak a nagy koncerttermében volt koncertünk. Valójában ez ugyanaz a helyszín volt ahol The Book of Crossings felvételeit készítettük Sándorral. Becoming egy nappal korábban készült, mint a The Book of Crossings. Így tehát a két album szoros összefüggésben van egymással minden tekintetben. Ugyanaz a szellemiség járja át mindkét albumot, ugyanaz a felvételi helyszín, ugyanaz a felvevõ rendszer volt és ugyanaz az atmoszféra hallható. Akartam egy új trió felvételt mivel a Triptych a 2009-es európai turnén készült és az alatt a 3 év alatt sokat változtunk, fejlõdtünk. Mindhármunknak gazdagodott és bõvült a hangszertára és olyan összeállításokat találtunk ki, amelyek korábbi lemezeken vagy még egyáltalán mások által nem léteztek. Így a hangzás igazán különleges. Számomra elég nehéz összehasonlítani az új lemezt a 2010-ben rögzített Returning el. A Returning  2008-ban készült az USA-ban egy stúdióban, és a körülmények a hangrendszer és a hangulat is teljesen más volt. Nem jobb, vagy rosszabb, egyszerûen csak más. A közös szellemiség Sándor és köztem mindig nagyon erõs volt bármely felvételt vesszük is, de a The Book of Crossings és a Becoming négy év változást fejlõdést mutatott fel mindegyikõnkben, minden tekintetben.

SZABÓ SÁNDOR: A 2012-es magyar turnénak volt egy a zenén túli koncepciója, amit KONTAKTUS-nak neveztünk el. A koncert része a Triptych, az elsõ trió lemezünk zenei anyagára épült. A koncerteken játszva éreztük, hogy más emberek, és muzsikusok lettünk, több bölcsességgel, tapasztalattal megáldva a korábbi felvételhez képest. Másféle ötleteink voltak, és a felvétel módja és körülményei is némileg különböztek. Nehéz szavakkal leírni, de valamiként érzékenyebb és magasabb szintû improvizátorokká váltunk és hihetetlen volt érezni azt az egylényûséget, amit a játék során tapasztaltunk, mintha egy lélek lennénk azokban a pillanatokban. A Triptych felvételei Magyarországon készültek egy kis falusi templomban Váchoz közel. A csend, a hangulat egyszerûen tökéletes körülményt teremtett a felvételhez. A keverés és a mastering már a saját stúdiómban történt.

MAJOR BALÁZS: A Becoming megjelenése számomra nagyszerû érzés, nagyon vártam rá. Ritka alkalom egy magyar muzsikusnak, hogy egy mûvészi, magas minõségû kiadványon az USA-ban megjelenhet. Bár ez nem az elsõ számomra. Mindig nagy öröm a zenémet olyan társakkal megosztani, mint Sándor, akivel már 30 éve alkotunk együtt. Õ minden projektemen jelen volt. Mi csak nagyfokú szabadságban tudunk alkotni, néha fantasztikus dolgokat. Sándor mutatott be Kevinnek, akinek zenéje nagy hatást tett rám. Nagyon jó barátok lettünk és épp, hogy hazautazott Magyarországról 2009-ben máris hiányozni kezdett. Majd amikor kiderült, hogy hamarosan újra együtt dolgozunk elkezdtem nagyon tudatosan és intenzíven készülni a koncertekre és a felvételekre is. Másként akartam játszani, másféle dolgokat, másféle hangzással, mint a Triptych albumon. A Triptych egy nagyon spontán szituáció volt, ahol meg akartuk élni a saját korlátainkat. A Becoming felvételein már sokkal tudatosabb voltam. Újfajta groove-okat és ritmus textúrákat alkottam, amik felett még nagyobb szabadsággal lehet játszani. Ekkorra sikerült összeállítanom az új dupla udu készletet különleges cintányérokkal kombinálva. A Becoming-on már ez hallható. Az új udu sosem hallott szub basszus tartományba terjeszti ki a hangzást úgy, hogy nem zavarja a többi hangszer tonalitását.

mwe3: Hogyan tudnátok leírni azt az egymásra hangoltságot és egyensúlyt, ami köztetek, és ami hangzásban a gitárok és az ütõhangszerek között jelenik meg a Becoming CD-n? Olyan, mintha hatalmas mennyiségû zenei információ áramlana köztetek a levegõben. Egymás kölcsönhatása nagyon megmutatkozik a zenén. A CD bevezetõ szövegében Kevin azt írtad, idézem “magasabb szintet értünk el és kiterjesztettük a zenei gondolatokhoz való hozzáférésünket”. Mennyiben érzitek, hogy a Becoming –ban szélesebb lett a zenei horizontotok? Bizonyára úgy hangzik, mint egy boldog szabad szellemû album sok-sok kellemes gitárhangzással. Mit érez a mûvész?

KEVIN KASTNING: Azt gondolom, hogy amit a Becoming albumon hallhatsz az mindhármunk mély lelki kapcsolatának eredményeként született. Ehhez jön a Triptych óta bekövetkezett 3 évnyi fejlõdés. A Becoming teljesen más hangszer összeállításban készült mindegyikõnk részérõl. Egyik hangszer sem jelenik meg az új lemezen, ami az elõzõn szerepelt. Mindkét album akusztikus környezetben készült, azaz nem stúdióban. Azonban a helyszínek, az atmoszféra, a környezet eléggé különbözõek voltak. A Triptych  2009 õszén készült az európai turné ideje alatt egy kis templomban, Nógrádban, Magyarországon. Ez a kis falu hegyes- dombos vidéken fekszik. A domb tetején van egy õsi várrom. A templomból ahol a felvétel volt, látható a vár romja. Amikor felvételek közötti szünetek egyikében felmentünk a dombra és a romok között nézhettünk le a falura. Áthatott minket a hely szelleme és szinte évezredekkel röpített vissza az idõben. Az õsök, kik itt éltek és haltak évszázadokon át szinte megjelentek abban a hangulatban, érzésben és mindez rajta hagyta nyomát a zenénken. Kísértõ, misztikus és rejtélyes volt. Volt ott valamiféle megmagyarázhatatlan jelenlét azon a csendes, de valamiért ünnepélyesnek ható helyen. Azt hiszem az a hangulat átjött a Triptych-en. A Becoming szintén Magyarországon készült egy koncertteremben, amit stúdióként használtunk. Mindkét helyszínt szerettem és mindegyik valami mást hozott elõ. 2009-ben a Triptych felvételének napján ismerkedtem meg Major Balázzsal, elõtte sosem találkoztunk és nem játszottunk együtt. Rögtön összebarátkoztunk és ettõl kezdve szoros lelki kapcsolat alakult ki közöttünk. Azt hiszem ez is átjön a felvételeken. Korábban már hallottam és ismertem Balázs munkáit és nemcsak azt tudtam róla, hogy rendkívül tehetséges muzsikus, hanem igazi mûvész is. A Becoming felvétele egy örömteli alkalom volt, mert ekkorra jobban megismertük egymást, így az újra találkozás öröme is áthatotta a muzsikánkat. Ehhez hozzájárultak az új hangszerek és egy új hangzó világ közös felfedezésének a kíváncsisága. Sándor és én lélektársak vagyunk és mindig, amikor együtt játszunk, mély lelki kapcsolat köt össze minket. Játszani és felvételt készíteni Sándorral és Balázzsal olyan, mint egy templomban átélt nagyon tiszteletteljes rítus, ami a lelkünk mélyébõl ered. Nagyon megtisztelve érzem magam, hogy lehetõségem volt ebben részt venni ilyen világklasszis mûvészekkel, mint Sándor és Balázs. 

SZABÓ SÁNDOR: A zenészek között fennálló lelki hangoltság számomra metafizikai téma. Röviden azt mondhatom,- mert ez a tapasztalatom-, hogy amikor trióban improvizálunk, egyetlen lélekké olvadunk és a zene ily módon folyik át rajtunk, mint egy intuitív csatornán és a zene ebben az állapotban történik. Ezen a turnén Kevinnek egy nagy problémával kellett megbirkóznia, ugyanis nem tudta saját hangszerét hozni, így az én 12 húros bariton gitáromon játszott. Kevin valami egészen más hangzásra számított, de végül legyõzte az idegen hangszer érzését és másnap már otthonosan játszott rajta. Elhatároztuk, hogy kipróbálunk és kihasználunk minden adott lehetõséget. Mivel a felvételek a városomban történtek, így olyan hangszereket is bevetettünk, amiket általában nem használok külföldön terjedelmük miatt, egy ilyen a kínai citerám. Mivel a rendelkezésünkre állt egy jó minõségû koncertzongora is, így az is szerepet kapott. Mindez együtt egy nagyon termékeny helyzetet eredményezett és mivel mindannyian kedvezõ szellemi állapotban voltunk, így olyan zenék jöttek fel, amik elõtte sohasem. A zene ott volt körülöttünk, bennünk és egy gondolat érintésre egyszeriben kijött és megszületett. Igazi mágia volt, hiszen bizonyos erõcentrumokat elkezdtünk uralni, befolyásolni.

MAJOR BALÁZS: A közös lelki hangoltság valami olyasmi, amit szavakkal nehéz leírni. Egy olyan tapasztalás, amikor egymásba beleérzünk. Amikor ebbe az állapotba kerülök, csak azt érzem, hogy a zene átfolyik rajtam, csak úgy magától megtörténik. Ilyen állapotban nem kell gondolkodnom vagy számolnom. Csak sodor egy áramlás. Amikor Kevinnel és and Sándorral játszom egy nagyfokú bizalmat és biztonságot érzek, olyasmit, mint amikor ülsz egy repülõn és bízol a pilótában és tudod, hogy semmi baj nem történhet. A zenében velük ugyanezt érzem. Ez az élet ajándéka, ami nem minden emberrel és nem bármikor történhet meg. Azt hiszem egy ilyen áldásos helyzetben vettük fel a Becoming album anyagát. 

mwe3: Milyen érzés trióban játszani? Hogyan mûködik az egymásra hangoltság és hogyan hattok egymásra. Úgy tûnik, hogy egy kissé másként mûködik Sándorral duóban és kissé másként trióban.

KEVIN KASTNING: Számomra az egymásra hangoltság hasonló volt mindkét alkalommal. Egy mély kapcsolat van Sándorral és Balázzsal is és ez kölcsönös mindhármunkkal. És ez így van az elsõ találkozásunk óta. Egy erõs lelki kötelék, ami engedi a zene szabad folyását. Bár mindegyikõnket különbözõ hátterek és hatások formáltak, ugyan azt a zenei nyelvet beszéljük. Különbözõ helyekrõl jövünk, de ugyan abba az irányba tartunk. Azt hiszem ezt hallod a Becoming albumon.

SZABÓ SÁNDOR: A közös lelki hangoltság nagyon erõs Balázs és Kevin között is. Amikor 2009-ben elkezdtük a Triptych felvételeit elõtte Kevin és Balázs sosem találkoztak, és volt bennem némi aggodalom, hogy esetleg nem érzik majd egymást. Aztán percek alatt eloszlott minden aggodalmam. Ami Balázst illeti 30 éve játszunk együtt és mondhatom, a hangok és zene tekintetében telepatikus kapcsolatban vagyunk akár a színpadon, akár a stúdióban. 2006-ban, amikor elõször találkoztam Kevinnel és elõször ültünk le játszani a legelsõ benyomásom az volt, hogy egészen másként reagál az improvizációban, mint bárki más gitáros, akikkel valaha is játszottam. Még tréfálkoztam is vele, hogy bizonyára valamelyik távoli naprendszerbõl jött ide, mert annyira mások a reakciói, azonban engem ez rendkívül pozitív módon inspirált. Sokat köszönhetek neki, hiszen akkoriban éppen egy olyan partner hiányzott, aki mellett lehet és tudok fejlõdni. Gitárosként mindig is éreztem egyfajta magányt, mert gitárosokkal, akikkel játszottam mind stílusokban gondolkodtak, ami a zenét börtönbe zárja. A jazz gitárosok nem igazán polifónikusak, a klasszikus gitárosok pedig nem kreatívak és nem tudnak improvizálni, az engem akkoriban körülvevõ fingerstyle gitárosok pedig végtelenül szûk látókörûek inkább csak gitárosok, mint zenészek. Ilyen körülmények között találnom kellett valakit, akiben minden, ami másokból hiányzott megvan. Ez volt Kevin.
Az egymásra hatás más egy duó és más egy trió felállásban. Duóban a zene folyhat bármely irányban, de nagyon oda kell figyelni egymásra és itt nagy a felelõsség, hogy milyen lesz a végeredmény. Minden alkalommal, azzal az igényességgel ülünk le improvizálni, hogy a létrejövõ zene úgy szóljon, mintha meg lenne írva. Valójában az improvizáció számunkra valós idejû komponálás. Trióban kevesebb hárul egy játékosra és nagyobb fegyelem kell, hogy a zene a megfelelõ irányba haladjon és nem szabad, hogy versenyzés alakuljon ki, de nálunk ez szóba sem jön. Duóban és trióban is egy megfelelõ kreatív tudatállapotba kell kerülni, ahol a résztvevõ lelkek eggyé válva teremtenek valami különlegeset. Ettõl a ponttól az improvizáció egy sokkal mélyebb és összetettebb teremtõ aktussá válik, ami már nem írható le a különféle skálák és akkordok összefüggéseinek rendszerével.
mwe3: Mondanátok valamit az albumon megszólaló gitárokról, ütõhangszerekrõl és az album hangzását színesítõ egyéb hangszerekrõl? Milyen mikrofonokat használtatok a felvétel során?

KEVIN KASTNING: A 2012-es turnén azt a hátrányt kellett elszenvednem, hogy nem a saját hangszereimen játszottam. A hangszerek forgalmazását szabályzó szigorú törvény (Lacey Act) Amerikában nagyon sok megszorítást vezetett be és a megszegõkkel szemben aránytalanul magas büntetéseket helyezett kilátásba. A hangszereim anyaguknál fogva éppen a tiltott listába sorolhatók ezért Sándor volt olyan kedves, hogy felajánlotta a 12 húros bass/bariton gitárját a turnéra és a felvételre is. A gitárja lényegében nem különbözött az én hangszeremtõl így gyorsan, percek alatt hozzászokott a kezem. Mivel két ilyen gitárja is volt, az egyiket a megszokott hangolásban, a másikat módosított hangolásban tudtam használni. Mostanra azonban a 12 húros bariton többé már nem a fõ hangszerem. 2010-ben áttértem a 16 és 17 húros kontra gitárokra. Ha nem lett volna a félelem és a bizonytalanság a szigorú retorziók miatt, akkor a turnéra elvittem volna valamelyiket, de sajnos ezt nem tehettem meg. A kontragitárjaim hiánya némileg korlátozta a játék lehetõségeimet, de nem hiszem, hogy ez a felvételen is kijött volna. Valójában mindkét felvétel jól sikerült az idegen hangszereken is. Sándor kölcsönadott egy kvinttel lejjebb volt hangolt klasszikus bariton gitárt is. A hangja mély, bársonyosan zengõ volt. Sándor megmutatta és ideadta kipróbálni a felvétel elõtti napon és mondta, hogy ha tetszik, akkor használhatom. Éjszaka kezdtem el rajta gyakorolni és amint meghallottam a hangját azonnal tudtam, hogy szerepelni fog a felvételen. Különleges hangszíne azt éreztette velem, hogy jól fog belesimulni a trió hangzásába. Egy kicsit furcsa volt a helyzet, ahogy ott vagyok egy hangfelvétel elõtt és egyetlen hangszer sem a sajátom. Szerencsére elég gyorsan alkalmazkodtam a hangszerekhez és minden tökéletesen mûködött. A hangszerek velem voltak a hotel szobámban és az éjszaka jó része velük együtt, gyakorlással telt el. És nem csak a három ismeretlen hangszer jelentett kihívást, hanem az is, hogy nem tudtam eleget aludni. A koncert teremben volt egy Steinway zongora is és amint odaérkeztünk azonnal kipróbáltam és megkérdeztem Sándort és Balázst, hogy mit szólnának, ha a zongorát is bevennénk az instrumentáriumunkba. Mindketten nyitottan álltak az ötlethez. Így a zongora is, immár egy negyedik idegen hangszerként várt arra, hogy játsszam rajta. A Becoming zongorás darabjában felnyitottam a zongora tetejét és bizonyos részekben preparált perkusszív hangzásokat játszottam egy fakanál, de gyakran csak a kezem használatával. A következõ napon a Book of Crossings felvételein már hagyományos módon használtam a zongorát, de a kezemet itt is tompítóként használtam. A hangzás része volt maga a koncertterem akusztikája is. A terem nagyon kellemesen szólt és jó helyszín volt a felvételhez. Szokatlan volt, hogy a terem egyik fala a padlótól a mennyezetig üvegezett ablak volt, ami egy kis csendes udvarra nézett. A felvétel egy napsütéses tavaszi napon volt és az udvarról a zöldellõ fákon már megjelentek a madarak. Ha figyelmesen hallgatod a felvételt különösen fejhallgatóval, akkor helyenként beszûrõdik némi madár ének. Sándor és az én gitárjaim elõtt német gyártmányú Gefell M-930-as mikrofonok voltak felállítva, ami nekem is egyik kedvencem. Mindkét albumot Sándor keverte gyönyörûen a saját Tandem Records nevû stúdiójában. Mindkét album borítóján a brit fotográfus Chris Friel képeivel készültek. Mélyen csodálom a képeit és azok nagyon jól illeszkednek a muzsikához.

SZABÓ SÁNDOR: Számomra azért is különleges ez az album, mert tisztán a saját gitárjaimat hallhatom rajta. Az öreg 16 húros gitáromon egy újan kifejlesztett intervallumhangolást használtam és hasonló hangolásban egy kis 10 húros brazil viola caipirát. Ezek a gitárok igazán kiterjesztették a rajtuk játszható harmóniák lehetõségeit, ami nagyon inspiráló volt Kevin és Balázs számára is. Balázs nem sokkal elõtte kapta meg az új udu hangszerét, ami képes a szubbasszus tartományba lemenni, úgy hogy nem zavarja a többi hangszer tonalitását. Szinte hipnotikus hatása van és ez az egyik olyan jellegzetesség, ami innentõl teljesen meghatározta Balázs egész játékát. Õt magát is mélyen inspirálta az új hangzás. Éveken át dolgozott az indiai tabla ütéskombinációinak az udura való adaptálásán, és a cintányérokkal való kombinálásán. Mostanra ez a hangzás erõsen meghatározza a Becoming album hangzását.

A mikrofonokat illetõen közeli beállításokat használtunk az áthallások csökkentése miatt. Az ütõhangszerekhez egy pár DPA 4011-et használtunk a gitárokhoz Gefell 930-asokat egy RME mikrofon elõerõsítõn át. Ami a keverést és a masteringet illeti, nagyon egyszerû koncepció szerint dolgozom, amit minden alkalommal betartok. A koncepcióm teljesen szembe megy a megszokott zeneipari módszerekkel. Nem használok EQ-t és kompresszort. Sokan állítják, hogy lehetetlen jó mixet készíteni azok nélkül. Ez nem igaz, itt rá a példa. Ha meg akarjuk õrizni a finom részleteket, akkor nem szabad olyan eszközöket használni, amik elveszik azokat. Készítettem már mixet 36 sávból kompresszor nélkül. Lehetséges, ha a hangszerek megfelelõen kombinációban vannak és a mikrofonok megfelelõen vannak elhelyezve. Lehetséges, csak a világ jelenleg a hangosság felé halad.

MAJOR BALÁZS: A Sándorral együtt alkotásban eltöltött három évtized valahogyan egy bizonyos irányba terelt az ütõhangszer játékban és a hangszerek összeállításában is. Mivel szinte mindig finom akusztikus gitárok környezetében játszottam, el kellett gondolkodnom, hogy mi az a játékmód, ami sosem zavarja a gitárok tonalitását és hangtartományát, hangerõben is illik hozzájuk. Úgy találtam erre az udu és a flat ride típusú cintányárok kombinációja a legmegfelelõbb. Mivel jazz dobot tanultam és játszottam egyszerûen importáltam az uduk mellé a cintányérokat. Mivel észak- indiai tablát is tanultam az elmúlt évtizedben elkezdtem kombinálni a tála rendszert a nyugati ritmus világgal. Ez az, amit tõlem mostanában hallhatsz, ha az ütõs készleten játszom. Persze nyilvánvalóan hatott rám néhány nagyszerû ütõs, de mindenképpen akartam valami sajátos mások által nem használt hangzást és ritmus világot teremteni. Terveim között szerepel egy még inkább különlegesen összeválogatott cintányér készlet felállítása az udu pár mellé.

mwe3: Mondanál valami hírt az olvasóknak új gitárokról vagy egyéb hangszerekrõl, amiket a jövõben tervezel használni új felvételeken?

KEVIN KASTNING: Pár hónapja elkészült egy hangszer, amin régóta dolgozom, és amirõl évekig álmodoztam. Ez egy kétnyakú, 30 húros kontra-szoprán gitár.  A hangszert az Írországban mûködõ Emerald Guitars cég készítette a terveim alapján. Ezt a gitárt már használtam két albumon is. Hamarosan hallható lesz a Carl Clements-el készült soron következõ lemezen, és a Mark Wingfielddel duóban készült albumon is. Mindkét album 2013-ban fog kijönni a Greydisc kiadónál. A felvételek már mindkettõhöz elkészültek. Persze használom a 16 és 17 húros kontragitárjaimat, a 12 húros alt-gitárt, a klasszikus és bundnélküli gitárjaimat is. Az új 30 húros gitárom komoly behatást tett a zenémre és a játékmódomra is. Igazából 3 különbözõ hangszert foglal magában: egy 18 húros kontragitárt, egy 12 húros szoprán/altgitárt, és amikor mindkét nyakon játszom, akkor egy 30 húros hangszer lehetõségei nyílnak meg. Ez nyilvánvalóan új játéktechnikát igényel, új hangolásokat és teljesen új játék pozíciót, ugyanis úgy játszom rajta, mint egy csellón. A 30 húrosnak két hangnyílása van és a felvételen jól ábrázolható, mint igazi sztereó hangszer. Másféle mikrofonozást igényel a stúdióban, de amit idáig halottam belõle, egészen rendkívüli. Ezt a gitárt egy nagyon különleges albumon Sándorral együtt fogom használni, aminek a munkacíme 46 húros projekt. Ezen a duó felvételen Sándor a saját 16 húros klasszikus gitárján játszik majd, én pedig bevetem az összes gitáromat, a 16,17 és 30 húros gitárt is. A tervek szerint ez 2014-ben fog megjelenni és máris nagyon izgatott vagyok. Van néhány más projekt tervem, ahol néhány más ismert muzsikussal játszom majd, akikkel eddig még nem volt alkalmam játszani. Hamarosan, még az év végén bejelentem ezeket a híreket a honlapomon. Michael Manringgal már beszéltünk egy következõ album lehetõségeirõl. Elkezdtem elsõ szóló albumomon is dolgozni, de még nem tudom mikor fog megjelenni. Azon is szerepel majd a 16,17 és 30 húros gitár és néhány más is.

Együttmûködöm Dan Roberts-el egy szokatlan klasszikus gitár építésében. Nagyon szeretem a klasszikus gitár hangját, de a mindössze 6 húrja nagyon korlátoz. A tervezett gitár már nem fog korlátokat jelenteni. Daniel briliáns gitárépítõ, õ készítette mindkét kontra gitáromat. Amit csinálok, azt nem tudnám Dan nélkül. Igazi együttmûködõ partner. 1999 óta dolgozunk együtt különféle egyedi gitárokon. A 30 húros gitár megjelenésével Alistair Hay az Emerald Guitars-tól is a partneremmé vált. Nagyon hálás vagyok mindkettõjüknek, igazi mûvészek és kalandorok a gitárépítésben.

SZABÓ SÁNDOR: Nemrégen rendeltem egy 16 húros lantot, ami nagy kihívást jelent a számomra, mert a gitáros technikámnak megfelelõ lantot kell készíteni, ami modern módon szólal meg, hiszen modern zenét akarok játszani rajta. Ki kell dolgoznom hozzá egy megfelelõ felvételi metódust is, mert a lant másként sugároz, mint a gitár, és sokkal halkabb is. Ráadásul a körmeim is részt vesznek a húr megpendítésében. Mindezek figyelembevételével a lantom valamelyest különbözni fog a korhû hagyományos lantoktól.

BALÁZS MAJOR: Ami a jövõ zenei projektjeit illeti, most dolgozom néhány nagyon különleges groove-on és egyéb ritmikai textúrán arra az alkalomra, amikor Sándor 16 húros lanton Kevin a 30-húrosán fog játszani. Ezek a hangszerek nagyon egyedi megközelítést kívánnak tõlem is.

mwe3: Hogy ment a Becoming album felvétele Magyarországon és milyen hatással volt az utána következõ aznap esti koncertre? Mondanál pár benyomásodat Magyarországról mindazoknak, akik még nem jártak ott. Milyen a zenei élet ott, és hogyan hatottak az ottani élmények a játékodra? Ismersz más magyar muzsikust is? Úgy tudni, hogy Magyarország nagyon zeneszeretõ ország nagy történelmi múlttal.

KEVIN KASTNING: A felvétel napján szép napsütés volt, meleg tavaszi idõjárás, kék ég és minden éppen zöldbe borult. Amikor otthonról New England-bõl eljöttem még tartott a tél, a földet hó borította és Magyarországra érkezvén egyszerre a kellemes tavaszban találtam magam. A felvétel helyszíne egy nagy kulturális komplexumon belül volt Vác városában. Egy kis kamaraterem volt, amit aznap stúdióként használtunk. Minden barátságos volt körülöttünk, úgy éreztem a tavasz melege a kamaratermet is átjárja és ott belül is tavasz van, nemcsak kívül. Gyakorlatilag egész nap felvételeket készítettünk, közben teaszüneteket tartottunk, néha kimentünk az udvarra egy kis tavaszi levegõt szippantani. Az idõ jól eltelt és hamar át kellett cuccolni a nagy koncert terembe. Az aznap esti koncert olyasmi volt, mintha folytattuk volna a felvételeket, annak ellenére, hogy a Triptych album zenéjét adtuk elõ. Magyarországgal kapcsolatos kérdésedre válaszolva azt mondhatom, hogy egy mágikus hely. Gazdag történelme van ennek a gyönyörû országnak. Amikor ott vagyok, érzem az vidék szellemét, és átjár valami õsi hangulat, ami a történelmük idõtávlatait idézi. A magyar emberek nagyok kedvesek és barátságosak. Bárhol voltam kitûnõen bántak velem, Budapest egy fantasztikus város. Sándorral nagyokat sétáltunk és minden sarkon valami újat láttam. Magyarországnak más hangulata van, mint bármely másik országnak, ahol jártam. Éreztem, hogy szívesen maradnék még, és bármikor visszajönnék. Érzem ezt az energiát, amikor felvételt készítünk, áthatja a zenémet is. Magyarország titkokkal teli történelme mind ott van körülötted. Ha nem is látod, de érzed.

SZABÓ SÁNDOR: Mint említettem azokban a napokban mindannyian inspirált állapotban voltunk, a jó idõ, az új hangszerek, és az a hangulat a koncertünkre is kedvezõen hatott. A koncerten két kontakt-táncos lány mûködött közre, minden tökéletesen sikerült. Igen, Magyarország valóban egy különleges helye a világnak. Erõs mágikus légkör van itt, amit az érzékeny emberek éreznek is. A zenei élet intenzív itt annak ellenére is, hogy senki nem játszik ilyen zenét rajta, mint mi. Minden másféle zene elõfordul. A gitárnak nem sok becsülete van itt, nincs hagyománya, ezért is igyekeztem külföldön érvényesülni kezdetektõl fogva. Sajnos ma már szinte minden mûvészet kommersz és iparszerûen zajlik. A magyar kultúra is globalizált és ezért történhet meg az, hogy a rap sokkal népszerûbb, mint a saját népzenénk. A gitárzenérõl nem is beszélve.

MAJOR BALÁZS: Miután elkészültünk a Becoming felvételeivel, teljesen máshogy álltunk a koncertekhez. Érdekes volt, hogy a Triptych anyagával turnéztunk, de a Becoming már ott volt. Mágikus turné volt. Mit is mondhatnék el szülõhazámról, gyönyörû, nagyon szeretem, de az is biztos, hogy nem könnyû itt muzsikusnak lenni. Az igazi mûvészet és a mûvész a perifériára szorult és csupán néhány szerencsés dolgozó zenész boldogul, de õk is küzdenek egymással és a körülményekkel. Én a magam részérõl nem akarok benne lenni ebben a fajta küzdelemben, így inkább megpróbálok más munkával pénzt keresni. Nem akarom a zenémet kompromittálni, hiszen egész eddigi életemet a mûvészi szintû zenélésnek áldoztam. Így nagyon hasonlóan Sándorhoz csak azt teszem, amit tennem kell, és nem veszek részt a magyar zenei iparban. Persze ez nem panaszkodás a részemrõl én csupán ezt az életmódot választottam, egy lehetséges utat hogy mûvészként éljek. Ettõl függetlenül boldognak érzem magam különösen ilyen muzsikus társak között.

mwe3: Beszélnétek további zenei terveitekrõl a Becoming kapcsán, és más egyéb tervekrõl? Remélitek-e hogy gitárrajongók, zenészek, zene és CD rajongók általában eljönnek-e a koncertekre miután hallották Becoming-ot?

KEVIN KASTNING: Mivel mindhárman távol lakunk egymástól így nehéz tervezni a trió számára, de ettõl még mindannyian elkötelezõdtünk, hogy folytatjuk a trióban való alkotást. Már most örömmel tekintek a következõ trió felvétel elé. Ha nem tudjuk élõben felvenni, mint a Triptych és Becoming albumokat, akkor más munkamódszert alkalmazva stúdió körülmények között más-más helyeken és idõpontban vennénk fel. A következõ koncertkörúton már a 30 húroson fogok játszani.
Arra a kérdésre, hogy kiket hoz el a koncertekre a Becoming, azt mondhatom, hogy nem lehet tudni, de akik eljönnek, reményeim szerint megtalálják maguk számára a zenében rejlõ üzenetet. Eléggé eltérõ zenedarabok különbözõ belsõ tartalommal, érzelmekkel, hangulatokkal. Nem csodálkoznék, ha más muzsikusoknak is tetszene. Ez a zene azért létezik, mert léteznie KELL, nem azzal a reménnyel készült, hogy valakinek tetsszen. A zene nem tõlem jön, hanem valahonnan máshonnan, és csupán rajtam keresztül hangzik bele a világba akár stúdióban, akár a koncerten történik. Nem remélem, hogy másoknak feltétlenül tetszeni fog. Nem azért létezik. Bár hallom az emberektõl, akik meghallgatják a zenéinket, hogy mit jelent számukra. Ezért nagyon hálás vagyok nekik.
Az nem nagyon érdekel, hogy más gitárosok mit gondolnak a lemezeimrõl, azért is mondom ezt, mert magamat nem egy gitárosként látom. És nem is 6-húros gitárosként. Én egy valós idõben színpadon vagy stúdióban alkotó zeneszerzõnek tekintem magam. Most, hogy a sok húros gitárok felé fordultam, nem is igazán tekintem õket gitárnak. Ha játszom inkább egy zongora vagy egy nagyzenekar lehetõségeit látva formálom a zenét. Ezek a hangszerek annyira sokat tartogatnak, hogy nem tekinthetek rájuk gitárként, mert az csak korlátozna. Mind a két kontragitár, mind a 30 húros hangszer olyan, mintha egy új bolygót fedeznék fel. Amikor leülök a 30 húrossal úgy érzem magam, mint egy karmester, amint fellép a pódiumra a közönség elõtt. Mindegyik hangszerem más technikát igényel és mindet új hangszerként kellett megtanulni. Ez nagy kihívást jelentõ fáradságos folyamat, de mindaz ami megszólal rajtuk, megéri a sok áldozatot.

SZABÓ SÁNDOR: Kezdetben nem voltak hosszabb távú terveink a trióra, csak úgy jöttek a dolgok és azt remélem ez a jövõben is így lesz. Azzal a problémával kell szembenéznünk, hogy a valódi mûvészet nehéz helyzetbe került. Az utazás is nagyon költséges lett, és felvételeket készíteni Amerika és Magyarország között csak áldozatokkal és kompromisszumokkal lehetséges. Mindezek ellenére tervezünk további duó felvételeket sokhúros gitárjainkon. Azok az albumok különleges mérföldkövek lesznek abban a felfedezõ és kutatási folyamatban, aminek mi ketten a képviselõi vagyunk, és ami arról szól, hogy zeneileg hol vannak a gitáron játszható zenék határai. Ehhez pedig ki kell lépni a „gitár tartományból”. Tervezzük a lanton és az új karbon gitárokon elõadott zenék felvételeit is ahol Major Balázs is közremûködik. Azt mindenképpen remélem, hogy azok a hallgatók, akik megízlelik a Becoming album hangzását és megérzik a szellemiségét, azok kíváncsiak lesznek a folytatásra is.

BALÁZS MAJOR: Úgy hiszem, a Becoming hangzása páratlanul különleges a világon. Nagyon szeretnék az új ötleteimbõl valamit hozzáadni a következõ felvételekhez 2013-ban. Képes vagyok úgy hallgatni Sándor és Kevin zenéit, mint egy kívülálló. Ezek a fickók egy teljesen új hangzást hoztak be a világba, miközben a világ nem nagyon akar tudomást venni az ilyen fajta újdonságokról. Azt hiszem nem is fogalmazok túlzással, ha azt mondom, hogy valójában egy új mûfaj alapjait rakták le. Nagyon inspiráló, mert újfajta tudatosságot igényel tõlem is, mint a trió harmadik tagjától.

Robert Silverstein