Sándor Szabó


acoustic guitar artist, composer

Untitled Document

Bemutatjuk... Szabó Sándor
2006.02.09. 11:48


Szabó Sándor
Zene tanár, gitármûvész, aki munkája mellett évrõl évre neves gitárosokkal lép fel Magyarországon, és a világ több országában.

 



Gödi születésû vagy?

Nem, Törtökszentmiklóson születtem és úgy 7-8 éve élek itt a Dunakanyarban, de nem is vagyok még gödi lakos sem.

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy a gitárral kezdj foglalkozni?

Amikor az ember még gyermekkorban van, a dolgok nem megfogalmazódnak, hanem csakúgy megtörténnek. A gitár nálam is csakúgy rendeltetésszerûen megjelent az életemben és onnantól minden el volt döntve. Mindenesetre úgy 9 éves lehettem, amikor elõször láttam és hallottam gitárt és úgy 13 éves voltam, amikor elkezdtem rajta a tanulást.

Ott voltam a koncerten. Szavamra! – mestere vagy a szakmának. Heti szinten mennyit foglalkozol a hangszerrel?
Köszönöm és jól esik, ha valaki ezt látja ki belõlem. Annyiban helyesbítenék, hogy én nem vagyok szakmát gyakorló zenész, igazából mûvész vagyok, ami alapjaiban más hozzáállást jelent, mint minden este valahol gyakorolni a szakmát. Nekem a gitár és a zene nem a szakmám és nem a munkám, hanem az életem az életmódom. A lényem kifejezésének lehetõsége és módja. Ez az amit az emberek nem látnak és nem ismernek fel könnyen, ezért is értik félre mindazt ami egy mûvésszel történik. Azt, hogy hetente mennyit vagyok a gitárral, azt nem tudom pontosan megmondani, elég sokat, mondhatnám minden a gitár körül zajlik az életemben. Egyes emberek egyfolytában telefonálnak vagy TV-t néznek , én gitározom...

Gödön, tanári pályán dolgozol. Ezt a két dolgot, hogyan tudod egybehozni?
Ez csupán egy része a zenei tevékenységeimnek. Nekem a tanítás is mûvészet és nem is annyira munka. A gyerekeket imádom és mindenkit, aki körülvesz ebben a milliõben. Ahhoz, hogy az ember valódi mûvészetet hozzon létre, ahhoz szüksége van szeretetre, az emberek õszinte rácsodálkozására. A tanítás pedig reményekkel tölt el és mindezt meg is adja, Látom azt, hogy valakik életében valami olyan jó dolgot teszek, és olyan felismeréseket okozok bennük, amik aztán azt gyökeresen meg fogják változtatni õket és az életüket. Velem is ez történt egykor. A zene még soha egyetlen embernek nem ártott ezen a földön, legyen az bármilyen mûfaj.

Milyen érzés olyan világsztárokkal fellépni, mint Tim Sparks, Bob Bonastre, Claus Boesser Ferrari?
Az a szó, hogy világsztár számomra egy más valóságszintbeli fogalom, amit én nem igazán ismerek. A világsztárokat csinálják, tenyésztik és bár lehetnek jók, soha sem fogják a teljességet bemutatni, mert a sztárság mint életmód, nem engedi õket a lényegre és a teljességre koncentrálni. Az akusztikus gitárzene világában nincsenek sztárok, csupán hihetetlen tudású óriási képességû muzsikusok. Ezekkel a sztárvilág nem tud mit kezdeni, mert ezek a muzsikusok maguktól nõnek ki a világba a tehetségük és a spirituális intenzitásuk folytán és mert nem állnak külsõ befolyásoltság alatt. Õket nem lehet manipulálni, mert igazi mûvészek. Az igazi mûvészek ismertetõ jele ezért manapság kezd az lenni, hogy senki sem ismeri õket, mert a médiumokban õk eladhatatlanok. Számomra az, hogy ilyen képességû muzsikusokkal játszom együtt, ez óriási élmény és persze természetes is. Egy mûfaj valós teljességét a médiumok soha nem lesznek képesek bemutatni, mert minden mesterséges és csak saját magukat látják. A sztárvilág által kínált dolgok mögött eképpen óriási félrevezetés van a hétköznapi ember számára, amit õk nem is vesznek észre, mert az emberek azzal a lélektani alapállással élnek, hogy amit a fejükbe csöpögtetnek az igaz és az az igazi.. A médiák csak a pénzzel kifejezhetõ valóságot mutatják meg, a többi számukra is láthatatlan.

A világban merre léptél már fel?
Gyakorlatilag egész Európát bejártam, voltam többször Amerikában és jártam Japánban is.

Sikeres vagy! Te is annak érzed magad?

Csupa olyan kérdés ez, ami nekem nem sokat jelent. Mi a siker? Kinek mit jelent? Az emberek tudatában lévõ sikerfogalom szerint egyáltalán nem vagyok sikeres. Ma sikeres egy politikus, egy TV sztár, egy humorista. Én ettõl a világtól eléggé távol élek. Nekem az a siker, ha az Akuszrtikus Gitárfesztivál minden koncertjén telt ház van és látom az emberek elképedését, hogy ilyen is létezik, mert ezeket a dolgokat soha senki más nem fogja megmutatni nekik. Siker az, ha meghívnak Japánba, vagy bárhova, mert az amit csinálok azt ott fontosnak érzik. De az igazi siker valószínûleg az, ami nem érezhetõ és kissé láthatatlan is, az pedig az, hogy egyáltalán résztvehetek ebben a dologban, szabadon alkothatok, nem állnak a hátam mögött azzal, hogy ilyen akkordot ne játssz, mert akkor az emberek nem veszik meg a CD-t. Én megtehetek olyan dolgokat, amit egy a szakmáját gyakorló sztár már soha sem tehet meg. Ez az igazi szabadság és innen akár meg lehetne fogalmazni a siker egy új definícióját.

Számodra mi jelentené a pályád csúcsát?

Ilyen nem létezik számomra. Ha látnám a csúcsot, akkor nagyon szomorú lennék, mert egyben a dolgok végét is látnám, azt pedig nem akarom látni, mert elveszteném a legfobb motivációt. Tanulni és felfedezni akarok. És amíg van felfedezni való, addig izgalmas a dolog.

Ha újra kezdhetnéd, min változtatnál?
Mindent ugyanígy csinálnék.

T. Zoltán

copyright Sandor Szabo © | design&pr by laszloHuttonWebDesign©