Sándor Szabó


Elõadómûvész, zeneszerzõ, zenekutató

Untitled Document

Szabó-Major-Isbin trió: Constellation
(Flór Gábor, 2006-04-11)

Constellation
Sándor Szabó - 16 string guitar, voice
Gilbert Isbin - classical guitar
Balázs Major - percussions
Pannon Jazz
PJ 1057

Ismét egy "új" kiadvány, a Pannon Jazz Kiadatlan kincsek sorozatában. Mint a sorozat neve is jelzi, ezt a lemez sem ma vették fel: 15 évvel ezelott rögzítették a belga rádió stúdiójában.

Gilbert Isbin és Szabó Sándor rövid ideig játszottak együtt a kilencvenes évek elején. Major Balázzsal egészültek ki trióvá (vele Szabó Sándor gyakran játszik együtt különbözo formációkban, például a SzaMaBa, SzaMaNi triókban), és a felvételre egy belgiumi turné során nyílt lehetoség. (Azért ilyenkor mindig fölébred bennem a kisördög, hogy milyen fura: elmegy egy trió Belgiumba, csinálnak valami értékeset, és a belga rádió "ha már ott vannak"-alapon fölkéri oket egy felvételre. És nem ez a zenekar az egyetlen, amelyik "így járt". Lehet, hogy tudnak valamit a belgák, amit mi nem? Vajon miért van az, hogy ha itthon akármilyen jó produkció születik, igen kevés az esélye, hogy a rádió rögzítsen vele bármilyen felvételt?)

Nem véletlenül kapta a lemez a Constellation (Együttállás) címet. A két gitáros útja ezen a ponton összeért, és együtt haladt tovább, valamint ez a felvétel is, mint a rádiófelvételek nagy része, olyan körülmények között készült, mint egy koncert: ott a helyszínen, a zenészek egyszer játszották föl a darabokat, minden utómunkálat és technikai "varázslás" nélkül.

A Constellation jellegzetesen, felismerhetoen Szabó-lemez. Tulajdonképpen akár SzaMaBa- lemez is lehetne. Ugyanazok a hangulatok, ugyanaz a gondolat, dallam és érzelemvilág. És mégsem. Amitol mássá válik, az pont Gilbert Isbin játéka. Szervesen illeszkedik a zenébe, mégis, érezheto egyéniségének eros hatása. A lemezen szereplo szerzemények egy részét o jegyzi, és ezek a számok természetesen másmilyenek: kilógnak az eroteljes szabói világból.

Ez a "kilógás" azonban nem föltuno, csak annak, aki a megszokott SzaMaBás hangulatra vár. Isbin világa egy kicsit nyugatibb, egy kicsit poposabb, és ez a másság valami érdekes frissességet ad a zenének. Hallhatóan jó hatással van a két másik muzsikusra is - ahogy biztosan eros hatásuk alá vonták ot is társai (csak sajnos nincs összehasonlítási alapom, Isbin egyéb munkáit nem ismerem igazán mélyen). Eros szerzoi egyéniségek nagyon érdekes találkozásának lehetünk tanúi.

Az elso, Dark Green címu szám közös szerzemény. Kicsit olyan az érzésem, mintha leginkább "összenézéseken" alapuló közös improvizációt hallanánk. Egy ötletet bontanak ki a zenészek, és ennek variációiból épül a darab. A Constellation szintén a három muzsikus közös alkotása (ezzel a címmel nem is lehetne más, ezen a lemezen semmiképpen), és szintén tiszta improvizációnak tunik, a pillanatnyiság varázsa ott lebeg végig mindkét felvételen (még akkor is, ha nem lenne igazam), és mégis konkrétan megszerkesztett darabokról van szó. Azonban a Dark Greenhez képest még szabadabb - mintha egy nyári záporként érkezo állandó zenefolyam haladna el a fejünk fölött.

A következo szerzeményt (Simple Pleasure) Isbin jegyzi, kicsit spanyolos, keleties világa könnyebben beazonosítható, könnyebb elhelyezni saját zenei könyvtárunk polcán, még így is, hogy Szabó és Major azért egy egészen más hangulatot is belelopnak.

Aztán Szabó Sándor Irresitible Desire címu száma már teljesen más stílus, más világ. Furcsa, megfoghatatlan dallamvezetésével egészen különleges hangulatba visz (amúgy tole ez egyáltalán nem szokatlan), itt viszont éppen Isbin az, aki némiképp átértékeli ezt a világot, kicsit "lehúzza a felhok közül". És ez tulajdonképpen így megy végig. A következo darabok, a Cute Movements (Isbin-Marquez-szerzemény), majd a Metaphorcally (Szabó), a Wawacou (Isbin), a Shady Valley (Szabó) már teljesen egységes hangvételuek, nem szolgálnak annyi frissességgel, meglepetéssel, mint az elozoek. Valahogy olyan, mintha összeérett volna a zenekar, amit persze ebben az esetben fura lenne gondolni, hiszen nem egyszeri együttjátékról van szó, és különösen nem koncertrol, még ha az egyes darabok felvételi körülményei hasonlóak is voltak.

Akusztikus gitárzenében kevésbé járatos hallgató számára lényegében akár hasonló is lehet a két gitáros világa, pedig nem az, csak együttes játékuk teszi hasonlóvá. Nyilván repertoárjukból is olyasmit választottak, ami mindkettejüket a legkevesebb kompromisszumra készteti, és ezzel egy homogén, mégis izgalmas, érdekes világot alakítottak ki. Jó, hogy lemezre került, még ha 15 évet kellett is várnunk rá.

Színvonalas lemez a Constellation, mely bár nem emelkedik ki Szabó Sándor felvételei közül (nincs benne semmi nagyon különleges, új hang, új ötlet, egyszeruen csak egy jó lemez), érdekes állomása a muvész eddigi szerteágazó életmuvének.

Szabó lemezeinek egyik jellegzetessége (mint errol már írtam) az ízléses, a zenéhez illo, szépen kivitelezett külso.
Erre a borítóra viszont tulajdonképpen nincsenek szavaim. Az elejét mintha a 80-as évek valamelyik diszkóválogatásáról kopírozták volna le, leginkább olyanról, amin nem is az eredeti eloadók szerepelnek, hanem harmadrangú vendéglátósok interpretálják a világslágereket. A hátulja ugyanezt a "színvonalat" képviseli: iszonyú. A bookletben szereplo képen a három muvész nagyjából húsz méter távolságból lefotózva, valahol a tengerparton, és leginkább úgy néznek ki, mintha Jim Jarmusch valamelyik klasszikus alkotásából keveredtek volna oda. A csodálatos "designt" még föl is vállalta egy stúdió, nem írom le a nevüket, de azt hiszem, itt az ideje, hogy fölvegyenek egy grafikust.

Egy nagy elonye van a bookletnek, itt most változott, ami mostanában állandóan morgásra késztet: belül magyarul is olvasható Simon Géza Gábor ismertetoje, melyben a lemez elkészülésének viharos történetét olvashatjuk - sajnos igen röviden.

 

copyright Sandor Szabo © | design&pr by laszloHuttonWebDesign©