Sándor Szabó


acoustic guitar artist, composer

Untitled Document

 

Az akusztikusgitár reneszánsza

Ha a zenei hang születését, életének lecsengését, lassú, szinte felfoghatatlan elmúlását megakarjuk tapasztalni, nehéz lenne érzékletesebb példát találnunk, mint a megpendített gitárhúr. Amíg más hangszer esetében kissé rejtélyes fizikai jelenség van a hang keletkezésének hátterében, addig a gitárnál – úgy tűnik – mindent értünk. Talán ez a természetes közvetlenség lehet az egyik oka annak, hogy az akusztikusgitáron játszó emberrel, és zenéjével mintha bensőségesebb viszonyban lennénk – mint például egy billentyűs hangszeressel. Sok dolog lehet még, ami az egyszemélyes gitár-produkciók intimitását erősíti, de ezt már inkább valóságos koncert-élményekkel példázhatnánk…

Május 10-19. között az Akusztikus Gitárzene Közhasznú Egyesület szervezésében került megrendezésre az I. Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál Magyarországon. Az eseményt Szabó Sándor gitárművész, és hangmérnök kezdeményezte, akinek most régen dédelgetett vágya vált valóra. A világszerte elismer magyar művész külföldi koncertjei alkalmával került kapcsolatba azokkal a szintén nemzetközi hírű kollégákkal, akiknek kivételes produkcióit végre a hazai közönség is hallhatta. A kilenc különböző magyar városban rendezett koncerten külföldről a japán Isato Nakagawa, az olasz Franco Morone, a német Peter Finger, – mindhárman hazájuk elsőszámú akusztikus-gitárművészeként – szerepeltek a fesztiválon, de természetesen a magyarok is a legmagasabb szinttű képviseletet prezentálták a tizenhat húros hangszeren játszó Szabó Sándor személyében. Előadásaikat az a néhány ezer szerencsés érdeklődő hallgathatta meg, akikhez eljutott a méltatlanul szerény hírverés.

A budapesti Csili Művelődési Központ Gaál Imre Galériájában rendezett záró koncert előtt Mezey Béla, a szervező egyesület elnökségi tagja már élményekkel feltöltődve csigázta az érdeklődésemet. – Ezek a produkciók helyre és személyre szabott zenét jelentenek; nem mereven, előre tervezett programról van szó, hanem olyan zenéről, melyben a pillanatnyi helyzet szülte virtuóz, improvizatív megoldásoknak is komoly szerepe van. Mind a négy muzsikus más-más hangszeren játszik, tehát már ezáltal is rendkívül változatos a produkciók hangzása, de a négy egyéniség által az a benyomásunk, hogy szinte teljesen különböző zenei világot képviselnek – mely valójában mégis nagyon összetartozik. Ezek után elgondolkozhat a közönség, hogy még mi mindent rejthet az akusztikusgitározás, mint lehetőség, melyből most első alkalommal kaptunk ilyen gazdag ízelítőt – mondta Mezey Béla.

Nos, a gitárosokat hallgatva bennem az a felismerés is megfogalmazódott, hogy itt nem csupán a köztudatban élő virtuozitásról beszélhetünk. Ezek a muzsikusok úgy uralják a hangszer számtalan, személyes felfedezések útján megfejtett titkát, hogy közben zenélnek – a szó legnemesebb értelmében. Egyedül képesek egy olyan telített, gazdag, komplex muzsika megszólaltatására, melyben a dallam, a prím mellett ott a második, a harmadik szólam, a varázslatos akkordok, tömbök, vagy felbontások formájában, a basszus, a ritmus – vagyis minden, ami zene. Továbbá rendkívül széles dinamikai, és hangszín-skála jellemezte még a produkciókat; nem beszélve a lehető legváltozatosabb, ötletesebb speciális effektek használatáról, mely alatt – mondanom sem kell – szintén valódi, akusztikus, és nem elektronikus hangképzést értek. Hosszan elemezhetnénk az egyes előadók produkcióit is; a műfajok, a különböző stílusok, irányzatok vonatkozásában, de ha általában kétes kimenetelűnek véljük a zene verbalizálását, akkor ez most különösen érvényes. Nem mondhatunk mást: briliáns produkcióban volt része azoknak, akik jelen voltak. Itt a muzsikusok személyisége, kifinomult muzikalitása, elképesztő hangszertudása, az általuk teremtett atmoszféra jelentette a varázslatot. Az akusztikusgitározásnak nem egy konkrét műfaj szakmai vagy esztétikai beidegződései szabnak irányt, hanem egyetlen muzsikus, belső, személyes esztétikai, sőt szellemi irányultsága. Értelmetlenné válik a könnyűzene-komolyzenekérdés, mert a szólista repertoárján szerepelhet népzene, kortárs zene, jazz-es improvizáció, klasszikus kompozíció, rock vagy blues, a lényeg nem ezekben, hanem a személyes megformálásban, az interpretációban és a hangzásvilágban keresendő.

– A modern fingerstyle gitározás alapvetően szólista műfaj. Egy ember produkciójára nem nagyon mozdul meg a közönség, de ha három-négy muzsikus összefog, már van esély a nagyobb érdeklődésre. A hangszer valójában még nincs is igazán felfedezve; rengeteg lehetőséget rejt magában. Akinek egyszer is személyes élménye volt ez a fajta gitárzene, az a jövőben is keresni fogja. Szabados György gondolatát kölcsönözve: ha egyszer valami jót adnak az embereknek, arról nincs az az Isten, hogy lemondjanak – fűzte hozzá Szabó Sándor.

Mindezek tükrében már természetes, hogy vagyunk néhány ezren ebben az országban, akik várjuk a jövőre rendezendő II. Akusztikusgitár Fesztivált.

 

Matisz László

 

 

copyright Sandor Szabo © | design&pr by laszloHuttonWebDesign©