Sándor Szabó


acoustic guitar artist, composer

Untitled Document

Szabó Sándor lemezei 4 - A világ bund nélkül (Village of the Unfretted)
(Flór Gábor, 2006-04-25)

Village of the Unfretted

A muvészek mindig szabadságra vágynak. Nem szeretik a kötöttségeket, a határokat. Vagyis inkább nem turik oket. Minden határt megpróbálnak kitágítani, amennyire csak lehet. Vagy tovább.

A hangszerek pedig kötöttséget jelentenek. Véges számú húr tekerheto rájuk, méretük is csak az emberi léptékhez mérten növelheto vagy csökkentheto, a hangok száma is adott. De mégis, ahol valamit lehet változtatni, ott bizony a zenész változtat. Így születnek töméntelen mennyiségu húrral ellátott gitárok, nagyon hosszú menzúrájú gitárok, különbözo testformájú, és mindenféle elektronikai csodával fölszerelt gitárok.

És így születnek fretless (bund nélküli) gitárok. Az ötlet persze nem új. A bund késobb született, mint a húros hangszerek, tehát tulajdonképpen a fretless csak visszatérés a gyökerekhez.

Persze az európai hangrendszereket használó zenében sokáig nem volt semmiféle létjogosultsága a pozícionálatlanságnak, meg nem is volt szükség negyedhangokra. Csak aztán az európai zene is változott, beolvasztott magába új hatásokat. (Persze itt most gitárokról beszélek: a vonós hangszereknél természetes a bundnélküliség, sot, ott pont a bundozottság a meglepo, és igen ritka is.)

Az elso jegyzett hangszer egy 7 húros fretless bendzsó volt, amit valamikor 1900 körül készítettek, Angliában. Késobb, a század tízes éveitol megjelentek a félig bundozott, duplanyakú hangszerek, az úgynevezett hárfa-gitárok, melyeken a basszushúrok alatt nem voltak érintok.

Aztán legközelebb a hatvanas években találhatunk utalást a hangszerre, néhol felvételeken, John Lennon is említi egy interjúban, hogy ilyenen játszott volna, de nála sosem lehetett tudni, interjúk tekintetében mikor szabadul el a fantáziája.

A legenda szerint Jimmy Hendrixnek is volt (pont neki ne lett volna) egy fretless gitárja, amit elloptak tole, aztán rendelt egy újat, de nem érte meg az elkészültét.

Aztán a hetvenes években megtörtént az igazi áttörés. Az elso megnevezett fretless gitár az Acoustic Black Widow. Frank Zappa is használt ilyet. Majd 1975-ben Eliott Sharp megfosztotta bundjaitól gitárját, és 1976-ban Erkan Ogur Törökországban elkészítette elso fretless gitárját. Aztán beállt a sorba Terye Ripdal, Patrice Vigier, Andy Summers, Chet Atkins, sorolhatnám. Szinte minden híresebb gitáros legalább egyszer kipróbálta, milyen is lehet érintok nélkül élni.

Az elso fretless gitárfesztivál érdekes módon mégis csak 1999-ben volt (La Nuit de La Fretless). Talán ez volt az a pillanat, amikor a hangszer igazán létjogosultságot nyert. Már nem csak egy bundjavesztett (megcsonkított) gitár, hanem önálló instrumentum, egyre többen játszanak rajta (a legkülönbözobb stílusú zenékben), darabokat írnak rá, fesztiválokat rendeznek, lemezeket adnak ki.

Ilyen lemez ez, a Village of the Unfretted is. Lényegében összegyujti azokat a zenészeket, akik ezen a hangszeren valami jelentoset alkotnak napjainkban. Egy kitekintés, körkép: 35 gitáros egy-egy felvételét válogatták össze egy dupla albumon.

A válogatás igen eklektikus: meg is döbbentem, amikor eloször megszólalt. Tizenéves koromban hallgattam utoljára ilyesfajta rockzenét, amilyen az elso szám. Nem is bírtam sokáig, hamar léptetnem kellett. Ez a lemez nem feltétlenül arra született, hogy végighallgassa az ember. Olyan széles spektrumát öleli át a zenének, hogy lényegében bárki megtalálja benne a neki való stílust. Egy körkép, panoráma, ahol mindenki kiválaszthatja a neki tetszo eloadót, stílust, aztán megkeresheti a lemezeiket. Mindenesetre, ha többször is meg akarjuk hallgatni, érdemes programozható lejátszót vásárolni, hogy a számunkra kevésbé "fülbemászó" részeket fáradalom nélkül átugorhassuk.

E hosszú bevezeto után méltán merülhet föl a kérdés az olvasóban: mit keres ez az írás a Szabó Sándor lemezeit bemutató sorozatban? Valahogy úgy éreztem, itt a helye, ha másért nem, hát azért, mert ugyan a muvész egyetlen szerzeménnyel szerepel rajta, de ez az egyetlen szám azt jelenti: Szabó bizony beletartozik a világ gitárosainak élvonalába. Major Balázs ütohangszeres kíséretével nyolchúros fretless gitáron játszik, mely az indiai sarod mintájára van hangolva.

A lemezen egyébként igen illusztris társaságban hallhatjuk (csak néhány nevet sorolnék föl, hiszen nincs értelme ideírni mind a 35-öt, aki kíváncsi, majd megveszi, és elolvassa mindet).

Ned Evett üveg fogólappal szerelt rezonátoros gitáron játszik (többek között, de ezen a lemezen nem o az egyetlen, aki az egész zenekart egymaga interpretálta). Vassilis Ketzenoglou nagyon különleges, 11/8-os felvétele szintén "egyemberes-többhangszeres" muzsika, némi midi-segítséggel, érdekes fúzióját adva a modern és a tradicionális zenének.

Yan Vagh (akit a magyar közönség már ismerhet az Akusztikusgitár Fesztiválról) tízhúros fretless gitáron játszik, sok minden más mellett. Edward Powell keleti hangulatú zenéjében maximálisan kihasználja az érinto nélküliség szabadságát. Meghallgathatjuk a lemezen Elliot Sharpot is, aki még mindig a már említett, történelmi jelentoségu Norma fretless gitáron játszik.

Geoffrey Fitzhugh Perry igazi bundnélküli ember, hiszen tulajdonképpen csak ilyen hangszereket használ, világszerte ismert hegedus is. Ezen a felvételen egy saját tervezésu, Quatar nevu hangszeren játszik. Yannick Robert Vaci Utca címu lemezérol delegált egy szerzeményt erre a válogatásra.

Aki további információkra szomjazik a fretless gitározással kapcsolatban, az a http://www.unfretted.com/ weboldalon szinte mindent megtalál, és még a lemezt is megrendelheti.

 

copyright Sandor Szabo © | design&pr by laszloHuttonWebDesign©